álmokbólvárat

Hajózunk

Hajózunk

Akaratlanul folynak belőlünk a szavak, ahogy a látóhatáron eltűnik a fény utolsó sugara. Mintha lennének dolgok, amiket csak éjjel lehetne megbeszélni. Ahogy a lámpa fénye rávetül az utcán a fák virágaira, olyan most az arcod is, sápadt és kontúros. Folytathatnánk…
Ismerd meg a szerkesztődet! – Niki

Ismerd meg a szerkesztődet! – Niki

Folytatódik az Ismerd meg a szerkesztődet! cikksorozatunk, most épp én következem a  már megszokott kérdéssorral, amelyek igazán elgondolkoztattak.  Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot? Az egyik komponens az számomra, ha hasznos dolgot csinálhatok vagy alkothatok, illetve mások elismerik a munkámat. A másik pedig…
Metamorfózis

Metamorfózis

A delelő nap előtt feloszló felhőfoszlány apró szivárványokat szül magából mielőtt a hő végleg szétszaggatja. Részegen került oda, csak a szél fújta. És már nem léphet vissza, ha akarna se, pedig könnyeket ivott és folyóvizet tiszta szívvel, mámoros fejjel keringett…
Jel

Jel

Bőrödön az anyajegyek csillagképek. Megszülető galaxisok, vezetnek az éjszakában, ha eltévednék. A finom csillagpor csendesen száll alá, nincs hang, nincs rezgés. Ezek csak a fényből születnek, azt is csak halkan. Teremtés ott, ahol elér. És ahogy az arcodhoz lopódzik, hajnali…
Kontrasztban

Kontrasztban

Kontrasztok emelik ki a tavaszt a télből. Hol sötéten gomolygó fellegek, hol a cukorkaszínű ég néz ránk. Mennyit várjunk még? Kapkodtunk, elfáradtunk. Kiemeltük mi is magunkat. Véres verejték, virágbomlás, derengő esték. A nap már nem nyugszik olyan hamar, mint képzeltük.…
Félkész

Félkész

Kavargó gondolatok a fejemben, amelyek nem állnak egésszé. Tapogatva keresem a fonalát, mégsem tudom elkapni őket. A néhol rímelő sorok között megtorpanok. Körülöttem csak a jó kedélyű, de egybefolyt tarka gondolat homály, mint buborékfólia a törékeny tárgyakat, úgy ölel magához.…
Fény és árnyék

Fény és árnyék

Lehet, hogy ugyanazt a dalt hallgatjuk, amely valamilyen furcsa oknál fogva mindkettőnknek tetszik. Most, ugyanabban a pillanatban. Lehet ez az egyetlen közös pont bennünk… Talán még egy, hogy ugyanazt az embert szeretjük, csak egészen másképp. Ez is bizonyítja, hogy merőben…
Megérintett titeket az ősz…

Megérintett titeket az ősz…

Fák és levelek hadánLátom az elhalványulást…Megérintett titeket az ősz,Ahogy engem is A lelkemig hatol a némaságA köd és az elmúlás. Mintha csak ecsettel,Megfestenének titeket a fagyok,Vagy talán Isten,Utolsó pompáját advaA leköszönő koronátoknak.Hisz menni kell… A nap utolsó sugaraLágyan cirógatja Elfakult…
Felhő és falevél

Felhő és falevél

 Érinteni szeretnélek, te nyúlsz értem és nyúlok érted. Ahogy a darabjaimra szed a hő és apró cseppekkel cirógatlak. Olykor túl közel jövök és mámoros, hűvös gondolat-masszaként üdvözölve veszlek körbe, és te utat vágsz bennem magadnak az áradatomban. Nem tudjuk, hol…
“Hallgatni akartam…”

“Hallgatni akartam…”

Hallgatni akartam. De aztán megszólított az idő, és megtudtam, hogy nem lehet hallgatni. Később megtudtam azt is, hogy a hallgatás legalább úgy válasz, mint a szó és az írás. Néha nem is a legveszélytelenebb válasz.– Márai Sándor A fejem felett…
Ma nem akarok…

Ma nem akarok…

Ma nem akarok jobban kinézni, mint ahogy érzem magam. Nem akarom kijavítani a hibáimat. Semmi késztetésem nincs rá. Bágyadt vagyok és reményvesztett. A fáradtság mély barázdákat rajzol az arcomra, a szemem alá lilás karikákat, mintha csak ki akarna figurázni; a szemem…
Az arany út peremén

Az arany út peremén

Egy derűs májusi délután volt, amikor a nap már melegen süt és kedvesen cirógatja az ember arcát. Ilyenkor minden a helyére kerül. A szeretet ott van a bársonyos levegőben, és szinte úszni lehet a nap leheletében. Ekkor láttam meg azt,…