Reggel
Kócos délelőttök áznak a párában, gyűrődve nyújtózik a lét a paplanban. Álmosan borzolja magát az ébrenlét, szívében tovább álmodna még. Nem lehet. Indulni kell újra az útra. Kín telepszik a szürke dombokra. A ködös semmiben remeg egy érzés, törékenyen elillanó…