Czédli Mónika

Reggel

Reggel

Kócos délelőttök áznak a párában, gyűrődve nyújtózik a lét a paplanban. Álmosan borzolja magát az ébrenlét,  szívében tovább álmodna még. Nem lehet. Indulni kell újra az útra. Kín telepszik a szürke dombokra. A ködös semmiben remeg egy érzés, törékenyen elillanó…
Senkisem

Senkisem

  Eltörött egy létrafok, lent a földi részeken. Nem tudom, hogy érjem el, fent az égi fényeket. Bár utánad mehetnék, minden egyes reggelen. Nem tudlak követni, a felhők közti réteken. Jaj, de fáj nekem ez. Fáj ez a szerelem. Suttogok…
Ringató

Ringató

A tengerbe néztem és magamat láttam. A fénylő bánat milyen határtalan. Sósan háborogva szétmart egy érzés. Majd eltakart, mint a leglágyabb féltés. Cserepes számon éreztem a hullámot. A legsötétebb mámoros csókot. Aztán felnéztem és nem láttam mást, csak pár sirályt…
Kék kakukk

Kék kakukk

Szüntelenül, szüntelenül, szüntelenül… egyre csak ontja dalát és ködbe merül.. Nem hallja senki, de senki, de senki… Hiszen csak némának kellene lenni. Hol van az az út mit kerestem régen? Álmokból ott koszorút fonni a réten. Táncolva libbenő szoknyában járni.…
Lelkeink otthona

Lelkeink otthona

Holtak földjén, hol a senkik járnak. Jártunk mi is, együtt senkit játszva. Nyári szellő félve vigyázott ránk. Szívem túl mélyen, egy érzést elzárt. Puhán lépkedve a nedves fűben, Virítanak tépett lepkeszárnyak. Tündérek álma ott omlott össze. Törött tükörként sírva álldogáltak.…