Home › Post Tagged with: "érzelmek"

érzelmek

Magazin
Kötelék

Kötelék

Pintér Dóri
Van az úgy, hogy az élet ellened játszik. Áskálódik. Mindig megtalálja a lehetőséget, hogy kiszúrjon veled. Te pedig csak oldod meg a problémákat olyan ütemben, ahogy csak tudod. Néha sikerül, néha viszont sírsz egy kicsit. Ekkor pedig, légy bármilyen erős…
Vendégírások
Árnyék

Árnyék

Vendégszerkesztő
Árnyék amely egy életen át kísért. Az vagy te, boldog lélek. Egy árnyék, aki ott hagyott Tudom nem akarattal volt. Megtörtént. Sötét árnyék, amely néha rózsaszín. Árnyék ami színét váltja minden szomorú és vidám nap. Nem volt szándékos. Megtörtént. Gyere…
Vendégírások
Csak egy létra

Csak egy létra

Vendégszerkesztő
lennék ágy ahogyan kilök magából lennék reggeli ahogyan a torkodon akad lennék lift ahogyan két emelet közé szorít zsákutcába elkésett villamos elejtett uzsonna megbotlott ügyetlenség otthonfelejtett pénztárca túlórázott munkanap zivatar esernyő nélkül áramszünet villamospótló Mindez csak azért, hogy egy röpke…
Vendégírások
Árnyékgyermek

Árnyékgyermek

Vendégszerkesztő
Mintha csak árnyék gyermek lennék én, a világnak forgatagán. Küzdök magamért, hogy levessem láncaim egy árnyék világban egy életen át. Létezem és élek, csak úgy leláncolt testtel és lélekkel már rég.. Harcom vívom naponta, hogy szárnyat kapjak,láncok helyett. Nem leszek…
Vendégírások
Kedvesemnek

Kedvesemnek

Vendégszerkesztő
Kinyitottad szívem lezárt kapuját, Elfeledtetted annak búját, baját. Derűt csaltál könnyáztatta szemembe, Vértemmé váltál minden küzdelmemben. Egyszerre lettél barát és szerető, Szerelmes elmét elfedő szemfedő. Eleven testemnek, izzó parazsa, Minden sóhajomnak sóvár panasza. Nevedet szívemnek falába véstem, Elfedve általa minden…
Vendégírások
Párizsban nem sírnak a fák

Párizsban nem sírnak a fák

Vendégszerkesztő
Ahogy egy ismerős kabát suhan el a lámpaoszlop mellett, megannyi pillanatkép éled újra, s még többet az idő elfed. Azt mondtad, Párizsban nem sírnak a fák, sohasem könnyeznek, de néha a késő esti fénysugártól lombjuk fájdalommal görnyed meg. A színek…
Vendégírások
Opus

Opus

Vendégszerkesztő
Nem változtatható meg mindaz, amit az ablaküveg szilánkjain át rólad bepréselt a huzat. Egészen odáig megy, míg meg nem ütközik a bőr molekuláival, megszínezve azokat. Mert ezek vagyunk. Anémiás bőr alatt véraláfutás. Saját mechanizmus alapján tűnünk, felszívódunk. Gyilkos jelként összefonódva…
Vendégírások
Morzsádért könyörgök

Morzsádért könyörgök

Vendégszerkesztő
soha el nem múló soha ki nem alvó soha le nem záró soha meg nem vádló soha fel nem hasító soha szét nem szakító soha le nem áldozó soha meg nem átkozó örökké oltalmazó szerelemkenyér morzsádért könyörgök Írta: Zsatkovics Edit…
Vendégírások
Szótlanság

Szótlanság

Vendégszerkesztő
Egy szó is lehet néma, szótlanság a zajban. Szótlan csak járni a zűrben, amikor szavakat várnak a létben. Egy szó is lehet néma, hogy kevés legyen az ki ért… Szótlan csak járok a zűrben, énis csak szótlan nézem hogyan élek.…