érzések

Mert érzem

Mert érzem

A kulcslyukon keresztül belopta magát egy szivárvány a szobába, a falon tündököl, én meg csak nézem. Pár perc múlva már nyoma sincs. Már megint nélküled néztem végig egy csodát. Haragudnom kéne, és tudom, néha szoktam is, de most mégse. Inkább…
Érthetetlen szavakkal

Érthetetlen szavakkal

Magasztos mondatokba foglalhatnám, hogy mit érzek. Csokorba szedhetnék száz szóvirágot. Írhatnék barokk körmondatokat rólad, hogy hogyan ébreszted elnyomott vágyam. Elmondhatnám szépen, hogy mosolyod szívembe égett, hogy tekinteted láttán, omlik a fal mi védett. Mondhatnám, hogy ezelőtt nem éreztem így még.…
Mondtad

Mondtad

Örökké szeretni fogsz! Mondtad… De az örökké csak részleteket jelent nálad. Az idő linearitása az örökkévalóságodban megtörik. S csak, ha nem volt más, akkor hívott ágyad. Minden percben, csak rád gondoltam, s folyton bevertem a térdem. Fellegek fölött, ha jártam,…
Legyen erőd felejteni

Legyen erőd felejteni

Eszembe jutott valami, amit évekkel ezelőtt mondtál. “Legyen erőd felejteni.” Most, hogy már ilyen sok idő eltelt, rájöttem, hogy igazad volt. Tényleg el lehet felejteni fontos dolgokat is, ha erősen akarjuk. Még téged is. Pedig akkor ez lehetetlennek tűnt. Nem…
Levél a 30 éves önmagamhoz

Levél a 30 éves önmagamhoz

Kedves Én. Remélem ezt a levelet már a saját otthonodban olvasod el. Remélem a szobád tele van virágokkal – őszintén remélem, hogy már nem halnak meg körülötted a növények. Biztos emlékszel még, hogy nálam még egy kaktusz sem élt meg.…
Szavakkal bántani

Szavakkal bántani

Mostanában nagyon sokszor hallom ezt a mondatot: „nem vagyunk felelősek mások érzéseiért”. Egy részem egyet tud érteni, viszont a másik felem eléggé szkeptikusan áll hozzá. Én talán úgy fogalmaznék: „nem vagyunk felelősek mások életéért”. Mert érzéseket váltunk ki emberekből. Legtöbbször…
Köszönlek téged!

Köszönlek téged!

Hosszú éveken át üldöztem a boldogságot. Hittem valamiben, kutattam az igazság után, hajszoltam a megbecsülést, vágytam a szerelem után. Volt, hogy szerettem, és szeretve  voltam, de valami mindig hiányzott. Sosem kaptam azt, amire vágytam, hiába adtam oda mindent, amit tudtam.…
Mirelitszív

Mirelitszív

Mintha meszet kavarnék. Könyékig mocskos vagyok. Tönkrement a kezem is. Durva és csomós. Szívem úgy szúr, mint az üveggyapot. Téli fagy elleni szigetelés. Megáll most a szívverés. A lépcsőházból igyekszem kifelé, már most érzem az ősz hideg szelét. Fagyos lesz…
Körök

Körök

  Hát ilyen, letéped a matricát a papírról és az felszakad. A szél is futólag simít és otthagy.   Nem bánjuk, volt már így. Mikor írsz és ő ír. Valahogy nem érint a súlytalan zajongás sem ott, sem itt.  …
„Színezd újra…”

„Színezd újra…”

Az elmúlás utolsó pillanatait éljük. Még minden szürke és rideg. Nincsenek színek, nincsenek illatok és az érzéseink is be vannak zárva egy befőttesüvegbe, amit elrejtettünk a legmagasabb polc legeldugottabb zugába. Mintha csak a megfelelő pillanatra várnánk, hogy újra elővegyük őket…
Hétköznapi vallomás

Hétköznapi vallomás

Csak átlagos, semmi más. Egy lány, akiben semmi különleges nincs. Csak olyan, mint bárki más. Akinek a haja soha nem áll tökéletesen – csak talán elviselhetően maximum 3 percig, amíg ki nem lép a lakás ajtaján. Az, akinek nap, mint…