érzések

Vonzódás

Szösszenet Rólad P. mondta, hogy írjak rólad. Hátha ez segít tisztázni érzek-e valamit, vagy csak túl sokat látok bele a kapcsolatunkba. Ami egyébként szokásom. Mindig akad, aki visszaránt a valóság talajára. Még jó. Sokáig azt kívántam jöjjön valaki, és feledtesse el…

Magazin

Mert érzem

Antal Andrea

A kulcslyukon keresztül belopta magát egy szivárvány a szobába, a falon tündököl, én meg csak nézem. Pár perc múlva már nyoma sincs. Már megint nélküled néztem végig egy csodát. Haragudnom kéne, és tudom, néha szoktam is, de most mégse. Inkább…

Magazin

Érthetetlen szavakkal

Simófi Annamari

Magasztos mondatokba foglalhatnám, hogy mit érzek. Csokorba szedhetnék száz szóvirágot. Írhatnék barokk körmondatokat rólad, hogy hogyan ébreszted elnyomott vágyam. Elmondhatnám szépen, hogy mosolyod szívembe égett, hogy tekinteted láttán, omlik a fal mi védett. Mondhatnám, hogy ezelőtt nem éreztem így még.…

Magazin

Mondtad

Simófi Annamari

Örökké szeretni fogsz! Mondtad… De az örökké csak részleteket jelent nálad. Az idő linearitása az örökkévalóságodban megtörik. S csak, ha nem volt más, akkor hívott ágyad. Minden percben, csak rád gondoltam, s folyton bevertem a térdem. Fellegek fölött, ha jártam,…

Magazin

Legyen erőd felejteni

Antal Andrea

Eszembe jutott valami, amit évekkel ezelőtt mondtál. “Legyen erőd felejteni.” Most, hogy már ilyen sok idő eltelt, rájöttem, hogy igazad volt. Tényleg el lehet felejteni fontos dolgokat is, ha erősen akarjuk. Még téged is. Pedig akkor ez lehetetlennek tűnt. Nem…

Magazin

Levél a 30 éves önmagamhoz

Antal Andrea

Kedves Én. Remélem ezt a levelet már a saját otthonodban olvasod el. Remélem a szobád tele van virágokkal – őszintén remélem, hogy már nem halnak meg körülötted a növények. Biztos emlékszel még, hogy nálam még egy kaktusz sem élt meg.…

Magazin

Szavakkal bántani

Antal Andrea

Mostanában nagyon sokszor hallom ezt a mondatot: „nem vagyunk felelősek mások érzéseiért”. Egy részem egyet tud érteni, viszont a másik felem eléggé szkeptikusan áll hozzá. Én talán úgy fogalmaznék: „nem vagyunk felelősek mások életéért”. Mert érzéseket váltunk ki emberekből. Legtöbbször…

Magazin

Köszönlek téged!

Rose

Hosszú éveken át üldöztem a boldogságot. Hittem valamiben, kutattam az igazság után, hajszoltam a megbecsülést, vágytam a szerelem után. Volt, hogy szerettem, és szeretve voltam, de valami mindig hiányzott. Sosem kaptam azt, amire vágytam, hiába adtam oda mindent, amit tudtam.…

Magazin

Mirelitszív

Rose

Mintha meszet kavarnék. Könyékig mocskos vagyok. Tönkrement a kezem is. Durva és csomós. Szívem úgy szúr, mint az üveggyapot. Téli fagy elleni szigetelés. Megáll most a szívverés. A lépcsőházból igyekszem kifelé, már most érzem az ősz hideg szelét. Fagyos lesz…

Vendégírások

Körök

Vendégszerkesztő

Hát ilyen, letéped a matricát a papírról és az felszakad. A szél is futólag simít és otthagy. Nem bánjuk, volt már így. Mikor írsz és ő ír. Valahogy nem érint a súlytalan zajongás sem ott, sem itt. …

Magazin

„Színezd újra…”

András Viki

Az elmúlás utolsó pillanatait éljük. Még minden szürke és rideg. Nincsenek színek, nincsenek illatok és az érzéseink is be vannak zárva egy befőttesüvegbe, amit elrejtettünk a legmagasabb polc legeldugottabb zugába. Mintha csak a megfelelő pillanatra várnánk, hogy újra elővegyük őket…

Magazin

Hétköznapi vallomás

Rose

Csak átlagos, semmi más. Egy lány, akiben semmi különleges nincs. Csak olyan, mint bárki más. Akinek a haja soha nem áll tökéletesen – csak talán elviselhetően maximum 3 percig, amíg ki nem lép a lakás ajtaján. Az, akinek nap, mint…