érzések

Köszönlek téged!

Köszönlek téged!

Hosszú éveken át üldöztem a boldogságot. Hittem valamiben, kutattam az igazság után, hajszoltam a megbecsülést, vágytam a szerelem után. Volt, hogy szerettem, és szeretve  voltam, de valami mindig hiányzott. Sosem kaptam azt, amire vágytam, hiába adtam oda mindent, amit tudtam.…
Mirelitszív

Mirelitszív

Mintha meszet kavarnék. Könyékig mocskos vagyok. Tönkrement a kezem is. Durva és csomós. Szívem úgy szúr, mint az üveggyapot. Téli fagy elleni szigetelés. Megáll most a szívverés. A lépcsőházból igyekszem kifelé, már most érzem az ősz hideg szelét. Fagyos lesz…
Körök

Körök

  Hát ilyen, letéped a matricát a papírról és az felszakad. A szél is futólag simít és otthagy.   Nem bánjuk, volt már így. Mikor írsz és ő ír. Valahogy nem érint a súlytalan zajongás sem ott, sem itt.  …
„Színezd újra…”

„Színezd újra…”

Az elmúlás utolsó pillanatait éljük. Még minden szürke és rideg. Nincsenek színek, nincsenek illatok és az érzéseink is be vannak zárva egy befőttesüvegbe, amit elrejtettünk a legmagasabb polc legeldugottabb zugába. Mintha csak a megfelelő pillanatra várnánk, hogy újra elővegyük őket…
Hétköznapi vallomás

Hétköznapi vallomás

Csak átlagos, semmi más. Egy lány, akiben semmi különleges nincs. Csak olyan, mint bárki más. Akinek a haja soha nem áll tökéletesen – csak talán elviselhetően maximum 3 percig, amíg ki nem lép a lakás ajtaján. Az, akinek nap, mint…
Tökéletlen üveggolyó

Tökéletlen üveggolyó

Egy üveggolyó vagyok. A 90-es évek elején készítettek. Anyagom áttetsző üveg, formám tökéletes gömb, súlyom alig néhány gramm. A megtévesztés kedvéért a színtiszta üveget tarka csillámmal bolondították meg, hogy olykor bohókás, máskor gyönyörű, és ha kell, akkor elegáns legyek. Majdhogynem…
Annyira halandó

Annyira halandó

Annyira halandó voltál mindig is, mégis március 13-án fölém hajolva tájjá görbültél. Könnyű, habos felhők. Hátakra roskadó illatok. Gyökeres fejű fákon rózsaszín körmök. Meleg öl az asztallal és a családommal. Ezt a napot felvettem videóra. Azóta egy foghíjas pendrive-ban ordítasz…
Az én kertem titkai

Az én kertem titkai

Van egy kert. A búvóhelyem. Benne nőttem fel. Tanúja volt kislánykori játékaimnak. Pitypangos koszorút fontam a közepén. Négylevelű lóherék után kutattam, sikertelenül. A földön ez az egyetlen hely, amely felcseperedésem minden nyarának színhelyet adott. Ott álmodoztam a hársfák sűrű lombja…
Senkisem

Senkisem

  Eltörött egy létrafok, lent a földi részeken. Nem tudom, hogy érjem el, fent az égi fényeket. Bár utánad mehetnék, minden egyes reggelen. Nem tudlak követni, a felhők közti réteken. Jaj, de fáj nekem ez. Fáj ez a szerelem. Suttogok…
Beleesünk

Beleesünk

Beleesünk. Igen bele, ugyanabba a hibába újra és újra. Nem azért, mert nem tanultuk meg a leckét, hanem, mert legbelül sohasem adtuk fel. De összetévesztjük. Igen, baromi könnyű összekeverni a kettőt, mert sokszor annyira vágyunk a szeretetre, hogy képesek vagyunk…