érzések

Mirelitszív

Mirelitszív

Mintha meszet kavarnék. Könyékig mocskos vagyok. Tönkrement a kezem is. Durva és csomós. Szívem úgy szúr, mint az üveggyapot. Téli fagy elleni szigetelés. Megáll most a szívverés. A lépcsőházból igyekszem kifelé, már most érzem az ősz hideg szelét. Fagyos lesz…
Körök

Körök

  Hát ilyen, letéped a matricát a papírról és az felszakad. A szél is futólag simít és otthagy.   Nem bánjuk, volt már így. Mikor írsz és ő ír. Valahogy nem érint a súlytalan zajongás sem ott, sem itt.  …
„Színezd újra…”

„Színezd újra…”

Az elmúlás utolsó pillanatait éljük. Még minden szürke és rideg. Nincsenek színek, nincsenek illatok és az érzéseink is be vannak zárva egy befőttesüvegbe, amit elrejtettünk a legmagasabb polc legeldugottabb zugába. Mintha csak a megfelelő pillanatra várnánk, hogy újra elővegyük őket…
Hétköznapi vallomás

Hétköznapi vallomás

Csak átlagos, semmi más. Egy lány, akiben semmi különleges nincs. Csak olyan, mint bárki más. Akinek a haja soha nem áll tökéletesen – csak talán elviselhetően maximum 3 percig, amíg ki nem lép a lakás ajtaján. Az, akinek nap, mint…
Tökéletlen üveggolyó

Tökéletlen üveggolyó

Egy üveggolyó vagyok. A 90-es évek elején készítettek. Anyagom áttetsző üveg, formám tökéletes gömb, súlyom alig néhány gramm. A megtévesztés kedvéért a színtiszta üveget tarka csillámmal bolondították meg, hogy olykor bohókás, máskor gyönyörű, és ha kell, akkor elegáns legyek. Majdhogynem…
Annyira halandó

Annyira halandó

Annyira halandó voltál mindig is, mégis március 13-án fölém hajolva tájjá görbültél. Könnyű, habos felhők. Hátakra roskadó illatok. Gyökeres fejű fákon rózsaszín körmök. Meleg öl az asztallal és a családommal. Ezt a napot felvettem videóra. Azóta egy foghíjas pendrive-ban ordítasz…
Az én kertem titkai

Az én kertem titkai

Van egy kert. A búvóhelyem. Benne nőttem fel. Tanúja volt kislánykori játékaimnak. Pitypangos koszorút fontam a közepén. Négylevelű lóherék után kutattam, sikertelenül. A földön ez az egyetlen hely, amely felcseperedésem minden nyarának színhelyet adott. Ott álmodoztam a hársfák sűrű lombja…
Senkisem

Senkisem

  Eltörött egy létrafok, lent a földi részeken. Nem tudom, hogy érjem el, fent az égi fényeket. Bár utánad mehetnék, minden egyes reggelen. Nem tudlak követni, a felhők közti réteken. Jaj, de fáj nekem ez. Fáj ez a szerelem. Suttogok…
Beleesünk

Beleesünk

Beleesünk. Igen bele, ugyanabba a hibába újra és újra. Nem azért, mert nem tanultuk meg a leckét, hanem, mert legbelül sohasem adtuk fel. De összetévesztjük. Igen, baromi könnyű összekeverni a kettőt, mert sokszor annyira vágyunk a szeretetre, hogy képesek vagyunk…
Kiürülés

Kiürülés

Sötét van. Nagyon sötét. Nem csak odakint. Úgy érzem a lelkemből is kiszökött minden fény. Hogy az élet fénye vagy a reményé volt-e, azt nem tudom. Mostanra viszont semmi sem maradt belőle. Befelé sikítozom, nem is tudtam, hogy a lelkünknek…