fájdalom

Ofélia

Ofélia

Hideg, nyirkos betonon lépkedett hazafelé, magára ölelve a kabátot. Cipője sarka nyikorgott egy kissé, s ez a csendes nyikorgás óriásra nőtt az utca házfalai között. Arcát finoman simogatta a szél, szemei könnyesen fénylettek, mint a porcelánbabáké. Talán pont olyan hidegek…
csak szexre kellesz

csak szexre kellesz

Egy szomorú hétköznap este, egy üveg bor mellett végiggondolod az elmúlt éveidet. Hogy mit is csináltál. Tudatosítod magadban, hogy mennyire naiv voltál. Mert most már tudod, másképp lesz. Nem engeded többé, hogy kihasználjanak, megalázzanak, visszaéljenek a szerelmeddel. Össze kell szedned a…
Pandora szelencéje – a valódi színeid

Pandora szelencéje – a valódi színeid

Az édes kis titkaid. A lakat alatt őrzött ki nem mondott gondolataid, belülről súgnak valamit, de talán meg sem hallod. Vagy nem akarod meghallani, mert félsz, hogy az a sejtelmes dallam minden mást elnyom. Mindig is a titkaid voltak, és talán…
kozmosz korrózió

kozmosz korrózió

Naponta órákat töltök azzal, hogy kinaplózom magamból magamat. Oldalakon keresztül dolgozom fel a múltat, és próbálom a jelenemet apró cikkelyekből összerakni, mintha csak mandarin lenne az egész. Lédús gyümölcs. Véletlen sem rohadt, nem ernyedt, nem száradt ki. Pont jó. Annak…
A fájdalom után

A fájdalom után

Annyi mindent szeretnék mondani neked. Ma reggel kisütött a nap és meleg ölelését beengedtem az ablakon. Napokig száraz könnyekkel az arcomon feküdtem le és keltem fel. Ma minden más egy kicsit. A vidám napsugár rádöbbentett a dolgok lényegére. A lényeg…
Törékeny holmik

Törékeny holmik

„Az emberek olyan könnyen összetörnek, mint ahogy az álmok és szívek is.” (Neil Gaiman) Ha jobban belegondolok, úgy kezdődött, mint minden valamire való tündérmese: egyszer volt, hol nem volt: volt egyszer egy kislány. Egy apró kis tündér, akinek reggelente mosolyából…
Tiltott gyümölcs

Tiltott gyümölcs

Ülünk egymással szemben. Te felállsz, én követlek. Tekintetünk találkozik, elindulok, követed a mozdulataimat, s végül te felszállsz a metróra, ami arra megy, én felszállok arra, ami erre, s az ablakból még mindig nézzük, miként ültünk az előbb egymás előtt. Elindul…
Adj vissza magamnak!

Adj vissza magamnak!

Nem tudom kikophat-e belőlünk valaki. Nyomtalanul. Észrevétlenül.Ahogy egy végigálmodott éjszaka után az álomképek megsemmisülnek az ébredésben. Mintha ott sem lettek volna.Csupán a ráncos lepedők árulkodnak az éjjel nyugtalanságáról. Meg a verejték, aminek hűvösét őrzik. Sokáig fejtegettem magamban, mi az oka…
Pillantás

Pillantás

Nézz rám. Csak ennyit kérek. Nézz rám, és lásd mivé lett Ki idáig mindent csak érted tett, Kit ha szóval döftél visszaölelt, Kinek könnyeit nem érdemled, Ki bármit is tesz, te elfeleded. Ki várt és remélt, s csak rád bízott,…
Annyira halandó

Annyira halandó

Annyira halandó voltál mindig is, mégis március 13-án fölém hajolva tájjá görbültél. Könnyű, habos felhők. Hátakra roskadó illatok. Gyökeres fejű fákon rózsaszín körmök. Meleg öl az asztallal és a családommal. Ezt a napot felvettem videóra. Azóta egy foghíjas pendrive-ban ordítasz…