fontos

talán elrontottuk…

talán elrontottuk…

– Szia! – Szia! – Hogy vagy? Nem találkoztunk már egy elég hosszú ideje… – Hát igen. Nem volt mit mondanom neked. Sőt, még látni se szerettelek volna. – Miért is? – Hogy miért? Mert fájdalmat okoztál nekem. Én megbíztam…
kedves én…

kedves én…

Ma egy levéllel jelentkezem hozzátok. Egy olyan levéllel, amit a 13 éves önmagamnak írtam. Remélem titeket is inspirál majd a gyógyulásra!   Kedves én! Tudom, hogy most úgy érzed, ellened fordul az egész világ. Azzal is tisztában vagyok, nem látsz…
egy aprócska tanács

egy aprócska tanács

Miért próbáljuk meg rendbe hozni azt, amit már elcsesztünk? Miért nem tudjuk megbocsájtani, ezáltal elfelejteni majd továbblépni és fehér lapot kezdeni? Miért kell mindig mindent túlkomplikáljunk? Ilyen a természetünk? Azt mondjuk, hogy nem haragszunk, közben nem felejtettük el a dolgokat amik…
everyhing has changed.

everyhing has changed.

Amióta csak az eszemet tudom, mindig is az foglalkoztatott, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Valahányszor csak segíteni tudtam, szó nélkül tettem azt, sose vártam cserébe semmit. Sőt, amikor nem tudtam segíteni vagy egyáltalán nem volt hozzá kedvem, még olyankor…
az elengedésről…

az elengedésről…

A legtöbbször az elengedés a legnehezebb. Főleg akkor, ha egy olyan dologról van szó, amihez nagyon ragaszkodunk. Azonban meg kell tanulnunk megválni a dolgoktól, elbúcsúzni emberektől, hiszen ha magunkba zuhanunk, azzal nem gyászolunk, hanem csak magunknak ártunk. Mindennek megvan egy…
ez most komoly lesz…

ez most komoly lesz…

A mai nap egy olyan telefonhívást kaptam, ami után elgondolkodtam azon, hogy ezen a héten nem fogok bejegyzést írni. Az elmúlt évek során rengeteg embert volt szerencsém megismerni, s valahogy úgy alakult, hogy megtudtam ismerni Őt is. Őt, akivel igaz…
az élet titka…

az élet titka…

Az emberek folyamatosan az élet titkát keresik. Az igazat megmondva, az emberek legtöbben  napszemüveget, az élet titkát, a fiatalság kútját, az autót a parkolóban, a telefont, kulcsokat, kontaktlencsét és a szeretet keresnek. Mindannyian hosszú időt töltünk azzal, hogy keressük az…
Az élet iskolája…

Az élet iskolája…

A minap éppen hazafelé sétálgattam, amikor is találkoztam egy nagyon kedves tanárommal. Igaz, hogy már nagyon régen befejeztem az iskolát, de mégis olyan jó volt látni őt. Mintha egy pillanatra ismét az iskolapadban ültem volna, s őt hallgattam volna, ahogyan…
beszélnünk kell…

beszélnünk kell…

– Szia. – Szia. Olyan régtől nem találkoztunk… – Igen! nem ülünk be valahova? Annyi mesélnivalóm van… – Dobj meg egy facebook üzenettel, most sietek… – Oké?! Nos, ez a beszélgetés velem történt az elmúlt héten. S ez nem is…
A különlegesek szellem-magánya

A különlegesek szellem-magánya

Napok óta itt motoszkál bennem egy gondolat. Valaki belém ültette. Azokról, akik különlegesek az életünkben és azokról, akik fontosak. Az olvasottak szerint az, aki különleges, arra az ember mindig emlékezni fog, míg az, aki fontos, arra egész életében szüksége lesz.…

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás