fontos

látta:  12:48

látta: 12:48

Megnézte. Azóta semmi. Nem válaszolt, nem hívott, sőt még csak egy képet sem küldött. Mintha egyszerűen megfeledkezett volna rólam, vagy csak simán teljesen kizárt volna az életéből. Pedig pár percre hittem abban, hogy ő más ember. Utólag belátom, hogy ez…
fabula a barátságról…

fabula a barátságról…

Ezúttal egy fabulával készültem nektek, ami a magányról és a barátságról szól. Valamikor régen írtam egy versenyre, azóta teljesen megfeledkeztem róla, nemrég viszont megtaláltam, elolvastam, s rájöttem, hogy még mindig sokat tud mondani eme történet. Megosztom veletek, hátha ti is…
miért tűnt el?

miért tűnt el?

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy milyen bejegyzéssel térjek vissza. Akik olvassák az oldalt, azok rájöttek, hogy az utóbbi időben nem voltam teljesen aktív, nem hoztam új cikket, s rengeteg régi cikket osztottam meg újra. S mindennek egy oka volt, amiről jelenleg…

nem fogok újra szeretni…

“Nem akarok más érintést érezni. Nem akarok újabb tüzet kezdeni. Nem akarok más csókot ismerni Nem akarom, hogy más név szálljon az ajkamra. Nem akarom odaadni a szívem Egy másik idegennek Vagy egy új napot kezdeni Még a napfényt sem…
a szürke hétköznapok.

a szürke hétköznapok.

“Holnap már ott leszek hol határok nélkül élhetek. Hozzád lassú, hosszú út vezet, hazád hazám lehet.”                                      Keresztes Ildikó   Nem telik az…
az utolsó percekben.

az utolsó percekben.

Lelked itt van lelkemben, szíved itt dobban szívemben. Cigid füstjét te kifújod, én beszívom, a megmaradt csikket te kidobod, én megtartom.   Kedvesem! Amikor elkellett jönnöm, magam mögött hagyva egész családom, meg se fordult fejemben, hogy talán sose lesz már…
néhány tipp a beilleszkedéshez.

néhány tipp a beilleszkedéshez.

Lassan már két éve, hogy egy kisvárosból felköltöztem egy sokkal nagyobba az egyetem miatt. Először minden olyan nagynak és ridegnek tűnt, de idővel megismertem a helyet, szereztem új barátokat, s hamar otthonosra varázsoltam a lakásom is. A mai cikkben néhány…
az igazság a szeretetről…

az igazság a szeretetről…

Összevissza zúg, kattog és éget. Mintha egyszerre leszorítanák, s mégis annyi helye lenne a mellkasomban, hogy egy egész teherautó elférne benne. S mégse hagyja abba a dobogást, folyamatosan pumpálja a vért, mintha csupán ennyi lenne az egyetlen értelme. Pedig ő…
shoot me straight.

shoot me straight.

Lélegezz mélyen.  Valahogy olyan érzés, mintha egy pofont kaptam volna. Az elmúlt hetek örömei egy pillanat alatt szertefoszlottak, én meg ott maradtam teljesen egyedül, a csalódás keserű ízével a számban. Mintha minden lámpa leoltódott volna, vagy egy medence mélyén ragadtam…
talán elrontottuk…

talán elrontottuk…

– Szia! – Szia! – Hogy vagy? Nem találkoztunk már egy elég hosszú ideje… – Hát igen. Nem volt mit mondanom neked. Sőt, még látni se szerettelek volna. – Miért is? – Hogy miért? Mert fájdalmat okoztál nekem. Én megbíztam…
kedves én…

kedves én…

Ma egy levéllel jelentkezem hozzátok. Egy olyan levéllel, amit a 13 éves önmagamnak írtam. Remélem titeket is inspirál majd a gyógyulásra!   Kedves én! Tudom, hogy most úgy érzed, ellened fordul az egész világ. Azzal is tisztában vagyok, nem látsz…