hiány

Vártam

Vártam

Vártam a csendet utánad. Vártam a nyikorgást, az ajtóból. Vártam a nyirkos ruhádat, futás után. Vártam az érintésed. Vártam rád. Vártam az ölelésed. Vártam a köteléket, mi minden reggelre összefog.   Vártam a mosolyod. Vártam a humorod. Vártam a múltad,…
az utolsó percekben.

az utolsó percekben.

Lelked itt van lelkemben, szíved itt dobban szívemben. Cigid füstjét te kifújod, én beszívom, a megmaradt csikket te kidobod, én megtartom.   Kedvesem! Amikor elkellett jönnöm, magam mögött hagyva egész családom, meg se fordult fejemben, hogy talán sose lesz már…
Az ürességnek mázsás súlya van

Az ürességnek mázsás súlya van

“Legtöbbször nem látja senki, nem hagyom, hogy lássák. A mosolyaim ugyanolyan szélesek, mint azelőtt, a szemeim ugyanúgy csillognak, a nevetésem hangja sem változott, a maszkok úgyis mindent eltakarnak. Akik pedig látták, milyen volt az igazi mosoly, félnek megkérdezni, hogy mi…
Ofélia

Ofélia

Hideg, nyirkos betonon lépkedett hazafelé, magára ölelve a kabátot. Cipője sarka nyikorgott egy kissé, s ez a csendes nyikorgás óriásra nőtt az utca házfalai között. Arcát finoman simogatta a szél, szemei könnyesen fénylettek, mint a porcelánbabáké. Talán pont olyan hidegek…
Még egyszer Örökre

Még egyszer Örökre

Nem tudom, hogy nézel rám Most ennyi év múltán Tudod, én még nem vagyok kész Még távolról sem vagyok kész. Valahol még mindig rebbennek bennem a tekintetek. Van amit nem tudok elengedni, de van olyan amit megtartani sem. Van, mikor…
Látlak téged

Látlak téged

Tudod, hogy én még naponta találkozom veled A lelkem messziről is lát téged Minden mozdulatod érzem Körülveszel és én is körülveszlek Nincs ennél szorosabb Az elvétett mosolyok zuhanása A félresiklott pillantások súlya Kopogó léptek nyomán az illatod Mind bennem is…
Amiről nem vallok neked

Amiről nem vallok neked

A  soraim versenyt futnak az ujjaim alatt, Zaklatottak, akárcsak én. Nem találom a szavakat, amikkel megfesthetem neked magam. Nem hazugságból, hanem igaziból. Minden sejtemmel azt érzem, hogy tudnod kell Minden remegésem, sóhajtásom A kiábrándult lépcsőházak fordulójában szuszogó magányom. Senkinek sem…
Hátha benyitnak

Hátha benyitnak

  Szinte teljesen úgy találtam rá, ahogy annak idején otthagytam. Ugyanaz a hátratolt váll, fénnyel kihímzett, rideg sziluett. Nem hittem volna, hogy még egyszer látni fogom. Kimondom a nevét. Lágy, szinte érinthetetlen, mégis keserűt hagy maga után a számban. Tudom,…
Szabadulós

Szabadulós

Úgy írsz, hogy félsz a szavaktól Úgy létezel a jelenben, hogy mindig a jövőn vagy múlton rágódsz Nem találod sosem a helyedet Hiába ismeri lábad nyomát már ezeregy völgy és hágó. Fogd fel végre hogy szabad vagy Ha gondolod, most…
Türelem

Türelem

“Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez,…
olvadás

olvadás

A beszélgetésre már nem emlékszem Csak az hagyott bennem nyomot, hogy a szeme tiszta volt Mint éjjeli fagy után a reggeli levegő. Úgy hiszem, akkor ott öntudatlanul is, de belül együtt sírtunk. Az okát sem tudom. A szívünk zokogott, a…