idő

Melanóma

Melanóma

Szombat délután, hétkor a teraszomon. A nap már csak az akácfa legfelső ágait süti, és egy kósza napsugár a jobb szemembe villan. Arra gondolok, hogy írhatnék valamit. Róla, Rólad, a Világról, magamról, nem is számít. Bekövesedtem a magányba, mint azok…
Idő

Idő

2012. Június. 04., hétfő Kedves Naplóm! Már alig várom a nyári szünetet. Akkor csak hiányozni fog, az kevésbé szívcsavaró, mint minden nap látni. Órákon még csak-csak „elvagyok”, hiszen minimálisan leköt a tanulás, de a szüneteket csak úgy tudom elviselni, hogy…
Édes

Édes

Én nem így akartam. Nem fülledt hallgatásba fordult csókot álmodtam. Nem egyetlen szia nélkül eltelt hetekre vágytam, Miután heves vággyal estél nekem. Nem feledésre vágyom. Nem eltemetni akarom magamban ajkad mézét. Visszakívánom magamra minden csókod édes ízét. Minden ölelés bíztos…
Tervezd meg az évet!

Tervezd meg az évet!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádok minden olyan kis füzetet, naplót és tervezőt amibe jegyzetelni vagy írni lehet. Épp ezért úgy gondoltam, esetleg ti is kedveteket lelnétek abban, ha hoznék nektek pár ilyen könyvecskét az új évre. …
Ha megállna az idő

Ha megállna az idő

“- Semmi baja – mondta az orvos -, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?  – Én? (…) Semmit. Éltem.” /Szerb Antal/ Néha jól esne, ha megállna az idő. Csak egy hétre. Tudod, amíg összerakod mégis merre…
Hidak és falak

Hidak és falak

Különös dolog a sors, egymás mellé sodor különböző embereket. Valamit tanít nekik, valamit megmutat nekik, egyiknek a másikon keresztül. Megajándékozza őket szeretettel, érzésekkel, és idővel, de mindegyiket pont ugyanúgy veszi majd el, ahogy adta. Különös dolog, ahogyan a sors hidakat…
Ráncok – Szerda

Ráncok – Szerda

– Kéne egy pap… –szólt az asszony, miközben reggeliztek. – Minek a pap? – vonta fel a szemöldökét David. – Ha lesz valami kapcsolatom Istennel, talán ad még egy kis időt, nem sokat… Egy – két hetet. Rose hangja komolynak…
Elmenekülnék

Elmenekülnék

Néha csak egyszerűen elmenekülnék. Innen, ebből a meséből, ebből a városból, erről az egész kontinensről. Vagy az időből. Elrohannék egy olyan pillanatba, amikor még a te pulzusod is  az egekbe ugrott, amikor megláttál. Amikor még másra sem vágytál csak arra,…
A szennyes

A szennyes

Hetek óta szürke vagyok. Talán csak az ünnepek-utáni depresszív állapot egyik áldozata lettem, talán tényleg hiányzik valami az életemből, ami miatt fakulok. Így megy ez, nem tudjuk miért, de egyszer csak észrevesszük, hogy megkopott a kedvünk. Tudjuk ám, hogy szép…
Csak a dátum változik vagy Te is?

Csak a dátum változik vagy Te is?

Most, hogy a csapból is az folyik, hogy új év, új élet és fogadalmak, én szeretném ezt más oldalról megközelíteni. Ugyanis én ebben nem hiszek. Nem hiszem azt, hogy a változás, az majd csak úgy gombnyomásra megtörténik. Hogy egy dátum…
Annyira halandó

Annyira halandó

Annyira halandó voltál mindig is, mégis március 13-án fölém hajolva tájjá görbültél. Könnyű, habos felhők. Hátakra roskadó illatok. Gyökeres fejű fákon rózsaszín körmök. Meleg öl az asztallal és a családommal. Ezt a napot felvettem videóra. Azóta egy foghíjas pendrive-ban ordítasz…
Lenni valakiért

Lenni valakiért

Valami nem stimmel. Talán az idő… Igen. Annyira belebetegedtünk, hogy már mi magunk sem akarjuk felismerni azt, hogy talán elkéstünk. Annyira ragaszkodtunk egy-egy múltbéli boldog pillanatunkhoz, hogy észre sem vettük azt, hogy nekünk talán csak ennyi jutott. Sokáig játszottam a…