idő

Annyira halandó

Annyira halandó voltál mindig is, mégis március 13-án fölém hajolva tájjá görbültél. Könnyű, habos felhők. Hátakra roskadó illatok. Gyökeres fejű fákon rózsaszín körmök. Meleg öl az asztallal és a családommal. Ezt a napot felvettem videóra. Azóta egy foghíjas pendrive-ban ordítasz…

Vendégírások

Lenni valakiért

Vendégszerkesztő

Valami nem stimmel. Talán az idő… Igen. Annyira belebetegedtünk, hogy már mi magunk sem akarjuk felismerni azt, hogy talán elkéstünk. Annyira ragaszkodtunk egy-egy múltbéli boldog pillanatunkhoz, hogy észre sem vettük azt, hogy nekünk talán csak ennyi jutott. Sokáig játszottam a…

Könyv-és filmajánlók

Megérintős – Hét év Tibetben filmajánló

Horváth Margaréta

Bár mindig is rokonszenveztem a keleti életformákkal és szemléletekkel, eddig nem igazán találkoztam ezzel a filmmel. De ahogy a jó filmek általában, ez is pont akkor jött, amikor szükségem volt rá. Az alkotás egy igaz történetet dolgoz fel, amely 1952-ben…

Magazin

Túlcsordul

Kiss Nikolett

Mintha tudnám, melyik időben vagyok… Ha tudnám, merre folynak el a napok… Csak tudnám, hogy meddig töltöd még azt a vizes poharat… Kicsordul, mint a maga pillanat. Zavaros, ahogy múltunk és jövőnk ülepedik. És mi csak nézzük, ahogy megtelik. Telek vele én…

Inspiráció

Segítség! Szingli lettem!

Rose

Sajnos nem vagyok a párkapcsolatok nagy szakértője, én is botladozva járom az utamat inkább kevesebb, mint több szerencsével. Mindenkivel megtörtént már hogy elhagyták, megsebezték. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire is lehet függni egy másik személytől, mert egy szakítás…

Magazin

Türelemjáték

Rose

Szív szorul össze minden egyes rezdülésnél. Mert valahol a lelkem mélyén elhiszem, hogy a Hold mindenhonnan ugyanakkora és a te szívedben is ugyanaz a Nap kel fel mint az enyémben. Remélem te is elrejtesz belőle nekem néhány sugarat, hogy többé…

Magazin

Mosolyom

Károly Dorka

Bár az idő most megtréfált, s titkon valamely idegen sarokban rajtam kacag, S a csend is inkább már hangos zakatolását kezdi fejem felett, s nekem szalad, Minden, miért atomjaink összezörrentek egy levegő alatt, most meghal. Ma már semmi sem hasonlít…

Magazin

Menedék

Bóbics Veronika

A templom szenteltvíztartója kiszáradt. Elfogytak a hitek, a szemek kiszáradtak, a kezek pedig szétcsúsznak a szorításból. Halkan osonok végig az életemen, sosem voltam az a zajos típus. Nem tudok kiabálni vagy ordítani. Nem akartam én senkit bántani és mégis tűpárnává…