inspiráció

Szerdai pozitív – in omnia paratus

Szerdai pozitív – in omnia paratus

Hányszor teszed fel magadnak a kérdést, hogy „mi lett volna, ha”? Hányszor gondolsz vissza arra, hogy másképp is alakulhatott volna, ha félreteszed a félelmeidet, és belevágsz valami újba, ismeretlenbe? Hányszor bántad meg azt, hogy ahelyett, hogy szembeszálltál volna a félelmekkel,…
A kedves lányok ereje

A kedves lányok ereje

„Az igazi erő a kedvességben rejlik. Akik kedvesek másokkal, mindig megtalálják a helyüket az életben.”Murakami Rjú Mióta az eszemet tudom, én voltam a kedves lány. Hiába nézel így, biztos vagyok benne, hogy a te közvetlen környezetedben is találsz legalább egy…
Az utolsó kisbolygó meséje

Az utolsó kisbolygó meséje

Két galaxis közt ragadt kis bolygó vagyok, amelynek létezése eddig rejtély maradt az eget kémlelő kutatók pengeéles szemei előtt. Most persze feljegyzéseket készítenek:Felszíne kihalt és kráterekkel tarkított. A légkör sűrű, jelen pillanatban életnek semmi nyoma.Messziről, fényév távolságból elemzik a repedéseket,…
És te melyik utat választod?

És te melyik utat választod?

Nemrég Rose és én kitaláltunk egy játékot: volt előttünk egy kép, majd egymástól függetlenül mindketten leírtuk, ami eszünkbe jutott róla. Az ő cikkét már olvashattátok, most fogadjátok szeretettel az enyémet is – lássuk, mennyire különböző szavak bújnak elő ugyanabból a…
Szeretni születtünk

Szeretni születtünk

A legnehezebb a jogos sérelmeket elengedni. Ezek sosem válogatnak. Csendben vagy hangosan épültek belénk, fájdalmasan marva maguknak helyet a belsőnkben. Egy korszakot, egy jellemet festettek le, hozzáragasztottak emberekhez. Áldozatok voltunk. Azt hittük elvesztettünk valami olyat, ami a miénk volt és…
Még sincs elegem – az örömtelenségről

Még sincs elegem – az örömtelenségről

Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem. De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze…
Forduljunk a fény felé

Forduljunk a fény felé

Szóval változás. Tudom, majdnem egy évtized volt ízlelgetni. Volt már elérhetetlen cél, volt már közeledő fény. És most? Maga az élet. Furcsa, hogy egy megfoghatatlan dolog tart magában. Régen tűéles és élénk, most már elmosódott arcok. Ismeretségek, amelyeket nagy ellenfelünk,…
Rád várni

Rád várni

Várok. Nem akartalak. Semmit sem jelentettél, még csak észre sem vettelek. Elmosódott folt voltál egy őrült estéről írt mesekönyv lapjának egyik gyűrött szélén, szamárfül mögé bújva. De te nem tágítottál, lyukat vágtál a világom kerítésére, egy pillanatra kézen ragadtál, majd…
Ha másod nincs is, ezt add tovább…

Ha másod nincs is, ezt add tovább…

Ma, az egyre fenyegető globális felmelegedés, a talpunk alatt haldokló Föld, a légszennyezés és a virtuális valóság mindent uraló térhódításának korában, amikor nap mint nap kipusztulóban lévő fajok utolsó példányairól olvasunk cikkeket, megfeledkezünk valamiről. Valamiről, ami fontos, lényünk és létünk…
Élet a csend után

Élet a csend után

Egy hete annak, hogy meséltem nektek arról, hogy milyen is az, ha valaki magával viszi a szavakat, kilopja a napfényből a fényt és nem marad más az emberben utána csak csend és végtelen sok homok. Most arról szeretnék mesélni, hogy…
Társaink egy lakatlan szigeten

Társaink egy lakatlan szigeten

Ilyen-olyan módon visszatérő kérdés az életünkben, hogy mit vinnénk magunkkal egy lakatlan szigetre. Talán ez az édesen borzongató „mi lenne ha”-érzés bújik mögé, vagy a gondolat misztikuma okozza: titokban szeretünk eljátszadozni a fantáziaképpel, amint magunkra maradva ülünk, homokba süppedő lábujjakkal,…