inspiráció

Szeretni születtünk

Szeretni születtünk

A legnehezebb a jogos sérelmeket elengedni. Ezek sosem válogatnak. Csendben vagy hangosan épültek belénk, fájdalmasan marva maguknak helyet a belsőnkben. Egy korszakot, egy jellemet festettek le, hozzáragasztottak emberekhez. Áldozatok voltunk. Azt hittük elvesztettünk valami olyat, ami a miénk volt és…
Még sincs elegem – az örömtelenségről

Még sincs elegem – az örömtelenségről

Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem. De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze…
Forduljunk a fény felé

Forduljunk a fény felé

Szóval változás. Tudom, majdnem egy évtized volt ízlelgetni. Volt már elérhetetlen cél, volt már közeledő fény. És most? Maga az élet. Furcsa, hogy egy megfoghatatlan dolog tart magában. Régen tűéles és élénk, most már elmosódott arcok. Ismeretségek, amelyeket nagy ellenfelünk,…
Rád várni

Rád várni

Várok. Nem akartalak. Semmit sem jelentettél, még csak észre sem vettelek. Elmosódott folt voltál egy őrült estéről írt mesekönyv lapjának egyik gyűrött szélén, szamárfül mögé bújva. De te nem tágítottál, lyukat vágtál a világom kerítésére, egy pillanatra kézen ragadtál, majd…
Ha másod nincs is, ezt add tovább…

Ha másod nincs is, ezt add tovább…

Ma, az egyre fenyegető globális felmelegedés, a talpunk alatt haldokló Föld, a légszennyezés és a virtuális valóság mindent uraló térhódításának korában, amikor nap mint nap kipusztulóban lévő fajok utolsó példányairól olvasunk cikkeket, megfeledkezünk valamiről. Valamiről, ami fontos, lényünk és létünk…
Élet a csend után

Élet a csend után

Egy hete annak, hogy meséltem nektek arról, hogy milyen is az, ha valaki magával viszi a szavakat, kilopja a napfényből a fényt és nem marad más az emberben utána csak csend és végtelen sok homok. Most arról szeretnék mesélni, hogy…
Társaink egy lakatlan szigeten

Társaink egy lakatlan szigeten

Ilyen-olyan módon visszatérő kérdés az életünkben, hogy mit vinnénk magunkkal egy lakatlan szigetre. Talán ez az édesen borzongató „mi lenne ha”-érzés bújik mögé, vagy a gondolat misztikuma okozza: titokban szeretünk eljátszadozni a fantáziaképpel, amint magunkra maradva ülünk, homokba süppedő lábujjakkal,…
Szerdai pozitív – Mindig együtt előre

Szerdai pozitív – Mindig együtt előre

Sokszor hisszük azt, hogy teljesen egyedül vagyunk a világban, pedig ez nincsen teljesen így. Előfordul, hogy olyanok, akik nincsenek egy légtérben, akár egy időzónában mégis képesek fantasztikus dolgokat létrehozni. Vagy éppen újra találkoznak az évek múlásával, és mintha mi sem történt volna, ugyanott…
Félek, tehát vagyok

Félek, tehát vagyok

„Bontsátok le a falakat!Máskülönben szűkösen fogtok élni, félelemben, és barikádokat emeltek az ismeretlen ellen, imákkal óvjátok magatokat a sötétségtől, verseket költötök a félelemről és bezártságról.Különben soha nem ismeritek meg a poklot – de a mennyországot sem. Nem fogjátok megtudni milyen…
A teremteni tudó lélek

A teremteni tudó lélek

Minden egyes nap felkelünk, akárhogyan is telt az előző. Ahogy a ruháinkat, egyenként magunkra vesszük a vágyainkat és a terheinket. Bágyadtan bámulunk a reggeli kávéscsészénkbe, de elmosolyodunk, ha eszünkbe jut a vicces kiscicás videó, amit előző nap láttunk. Sápadt napsütésben…