képzelet

Márk

Márk

Tízkor kelnénk, egymásba gabalyodva, kócosan, morcosan. Izmos karjai között alig kapnék levegőt, amikor legelőször megpuszilná a homlokom ébredés után. Legalább fél órát hevernénk még így, egymásban elvesztődve, simogatnám a borostás arcát, megszámolnék minden anyajegyet és zsírcsomót a teste egész felületén,…
Meguntam félni

Meguntam félni

„felállok az ágyon a párnát falhoz vágom és azt ordítom meguntam félni kockacukor srácok ki kéri? ez kockacukor” /Kiscsillag/   Belefáradtam a soha nem múló félelembe. Meguntam, hogy minden egyes leküzdött démont egy új követ. Szeretném tudni, milyen érzés nem…
Az én kertem titkai

Az én kertem titkai

Van egy kert. A búvóhelyem. Benne nőttem fel. Tanúja volt kislánykori játékaimnak. Pitypangos koszorút fontam a közepén. Négylevelű lóherék után kutattam, sikertelenül. A földön ez az egyetlen hely, amely felcseperedésem minden nyarának színhelyet adott. Ott álmodoztam a hársfák sűrű lombja…