költészet

látta:  12:48

látta: 12:48

Megnézte. Azóta semmi. Nem válaszolt, nem hívott, sőt még csak egy képet sem küldött. Mintha egyszerűen megfeledkezett volna rólam, vagy csak simán teljesen kizárt volna az életéből. Pedig pár percre hittem abban, hogy ő más ember. Utólag belátom, hogy ez…
Talán

Talán

Talán el kellett volna rejtenem előtted is a valódi énemet; talán akkor tudtál volna engem is szeretni, ahogy a többieket, ahogy mindenkit szeretsz; magadat mégsem tudod. Én megmutattam, hogy ki vagyok, de te csak annyit látsz mindig, hogy ki lehetnék;…
Különbözünk

Különbözünk

Te reggelire mindig kiflit ettél, én meg zsömlét. Te minden nap kávéval frissítetted magad, én meg kapucsínóval. Te folyton elaludtál, én meg hajnalban keltem korán. Te rózsát tettél a szobába, én meg orchideát. Te a párna alján feküdtél, én meg…
Ki vagyok én?

Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Csak egy  átlagos nő… Kinek lelkét  össze – vissza karcolta az élet, de örömből is kapott épp eleget már. Ki vagyok én? Az örök lázadó… Aki már nem hagyja, hogy a sors csak úgy sodorja, ki tudja…
pára

pára

nyomot hagyunk egymásban, forró lehelet hideg ablakon, melyen át a tájat bámulva kutatod, vajon hol lakom… van-e otthonom rajtad kívül? bőröd alatt, ott a helyem. szárnyatlan madarak röptéből ragaszd össze buja kis életem. Írta: Papp Viktória Kiemelt kép: https://images7.alphacoders.com