költő

pára

pára

nyomot hagyunk egymásban, forró lehelet hideg ablakon, melyen át a tájat bámulva kutatod, vajon hol lakom… van-e otthonom rajtad kívül? bőröd alatt, ott a helyem. szárnyatlan madarak röptéből ragaszd össze buja kis életem. Írta: Papp Viktória Kiemelt kép: https://images7.alphacoders.com
Esti teázás közepette

Esti teázás közepette

Este van. Újra. S Te nem vagy az aki voltál. Legalábbis nem az, aki tegnap voltál. Tudom, hisz épp te mondtad azon a nyáron. Esti teázás közepette, Mikor az est hullócsillagos leple a mezőt már rég befedte, Meglásd, változásod változása…
Első látásra

Első látásra

mintha már sokadjára mintha már utoljára mintha már szeretnél utadról letérnél mintha már égetnél mintha már kérlelnél volnál egy látomás szivárvány álmodás. Írta: Zsatkovics Edit Kiemelt kép: http://www.pexels.com
Júniusi eső

Júniusi eső

mikor a busz ablakán lefolyik az esőcsepp. sír helyettem is az ég, mintha sok lenne a lélek, a jelen, a lét. egy szavad lélekjel; élek, ha megfogod kezem, az jelenlét, lélekje minden eredőnek. lélekjelenlét a víz: belőlünk kiszivárgott pára, csók…
Honvágy

Honvágy

honvágyom egy olyan életbe aminek soha nem éreztem az ízét tudom, hogy te sem mégis büszkén emelgeted az orrod vagy folyton más irányba csavarod a fejed ameddig bele nem roppan a nyakad pedig szemedbe kiabálok. Tudom, ez is az én…
Szinapszis

Szinapszis

korai nyárestéken felejtett villogó fogzománc, felhúzott sátrakban lebomló nevetés, aztán a csendből ki nem hallott dallamok helyett 6 köbméter feszültség. milliméterekre zsugorodott köztünk a tér. ennél tovább aligha közeledhetnénk – taszítjuk egymást, mint két azonos pólus. érintés hiányában dodzsemeznek bőrünkön…
Boleró

Boleró

üzentek az angyalok ég és föld fellázadnak megsemmisitő vágy zenéje dobol szerelmes ölelésre forgunk, ritmusra izzunk körbe-körbe körülöttünk forog- forog világ lélekmadara repülünk körbe- körbe dervistáncra dobban a láb szárnyal a kar csipőn pörgős szoknya libben, táncold újra, építsd újra,…
Analízis

Analízis

Tapintatlan gyermekkorok súlya alatt megroppant polcok közül párolog bele az ólmos levegőbe, a szúette bútorzatnak velejéig hatol ez a némán ordítozó bomlásreakció. Itt valami bűzlik – érzi, ahogyan ebben a késő őszi rothadásban megremeg az idővel versenyző tavasz. Megérkezése az…
Két mondat

Két mondat

Nincsenek jegyzetek. A lapok ürességének árnyéka nyugodtan pihen a fiókban, nem zavarja senki, és tulajdonképpen ki is tenné, hisz mi nem is vagyunk, csak a testünk ráncigál fel mindennap az ágyból, igen, az éjjel koordinátáival szövetkezve a nyirokcsomóinkba hatol, azokba,…
Értsd meg lelkem…

Értsd meg lelkem…

Értsd meg lelkem üres hangját, mint a zongorát kotta nélkül… Értsd meg a szavaim, a hangom nélkül. Értsd meg a lelkem,csendben – szótlanul. Nem kell a világ zaja, nem kell,hogy mindenki értsen, de te értsd meg a lelkem néma hangját……