Home › Post Tagged with: "költő"

költő

Vendégírások
Ha tehetném…

Ha tehetném…

Vendégszerkesztő
köréd csavarodnék jó szorosan mint az áldozatát fojtogató kígyó miközben lelkem fényévekkel távolabb libeg egy ismeretlen bolygó körül amely fényességért a Naptól esedezik Nem csillag – bár minden űrszondát megtéveszt. Kettészakadnék, hogy eldöntsem melyik a jobb elmúlás: levegőtlen ölelésbe fulladni…
Vendégírások
Életcél

Életcél

Vendégszerkesztő
Életcélod, lehet csak a lét s a lélegzés. Tétlen bolyongás az utadon, míg véget nem ér…. Lehet célokkal teli, bár talán épp ezért nehéz… Mindig van egy másik út. Gondolat és akarat visz, mindkét út felé… Az egyik végén beteljesült…
Vendégírások
A vágy virága

A vágy virága

Vendégszerkesztő
Jaj ,kipattant rügyű fájás magnak miért nem maradtál? Jaj kiáltom virágnak hervadó anyámnak Jaj, kívánok csupasz nyakamra máriafüzért esőhívó májust mert égig ágaskodva játszik rablópandúrosdit bennem a vágy megérinteni gyökerét egy virágnak Nappal is álmodó Hívnám a kankalint, kökörcsint jöjjön…
Vendégírások
Árnyék

Árnyék

Vendégszerkesztő
Árnyék amely egy életen át kísért. Az vagy te, boldog lélek. Egy árnyék, aki ott hagyott Tudom nem akarattal volt. Megtörtént. Sötét árnyék, amely néha rózsaszín. Árnyék ami színét váltja minden szomorú és vidám nap. Nem volt szándékos. Megtörtént. Gyere…
Vendégírások
Csak egy létra

Csak egy létra

Vendégszerkesztő
lennék ágy ahogyan kilök magából lennék reggeli ahogyan a torkodon akad lennék lift ahogyan két emelet közé szorít zsákutcába elkésett villamos elejtett uzsonna megbotlott ügyetlenség otthonfelejtett pénztárca túlórázott munkanap zivatar esernyő nélkül áramszünet villamospótló Mindez csak azért, hogy egy röpke…
Vendégírások
Árnyékgyermek

Árnyékgyermek

Vendégszerkesztő
Mintha csak árnyék gyermek lennék én, a világnak forgatagán. Küzdök magamért, hogy levessem láncaim egy árnyék világban egy életen át. Létezem és élek, csak úgy leláncolt testtel és lélekkel már rég.. Harcom vívom naponta, hogy szárnyat kapjak,láncok helyett. Nem leszek…
Vendégírások
Mozgásban

Mozgásban

Vendégszerkesztő
csak menni, havas hegyekbe menni, pöttyös bögrét szorongatni, meleg tűz mellett ébredni. csak menni, magas fák közt kóborolni, mókusokkal tobozt szedni, a széllel kergetőzni. csak menni, messze, messze menni hol az egyik szem nem lát már, a másik szem megpihenni…
Vendégírások
Kedvesemnek

Kedvesemnek

Vendégszerkesztő
Kinyitottad szívem lezárt kapuját, Elfeledtetted annak búját, baját. Derűt csaltál könnyáztatta szemembe, Vértemmé váltál minden küzdelmemben. Egyszerre lettél barát és szerető, Szerelmes elmét elfedő szemfedő. Eleven testemnek, izzó parazsa, Minden sóhajomnak sóvár panasza. Nevedet szívemnek falába véstem, Elfedve általa minden…
Vendégírások
Párizsban nem sírnak a fák

Párizsban nem sírnak a fák

Vendégszerkesztő
Ahogy egy ismerős kabát suhan el a lámpaoszlop mellett, megannyi pillanatkép éled újra, s még többet az idő elfed. Azt mondtad, Párizsban nem sírnak a fák, sohasem könnyeznek, de néha a késő esti fénysugártól lombjuk fájdalommal görnyed meg. A színek…
Vendégírások
Múlás

Múlás

Vendégszerkesztő
Lásd ki mondom, egyedül maradtam, megint! Csak a szélcsapja be az ajtót néha. Miután ő is ritkán jár felém, s terít egy újabb porréteget az emlékek végtelen képtárára. Felvonul a díszes társaság, a múltam s nevetnek rám, orrom alá dörgölve,hogy…
Vendégírások
Opus

Opus

Vendégszerkesztő
Nem változtatható meg mindaz, amit az ablaküveg szilánkjain át rólad bepréselt a huzat. Egészen odáig megy, míg meg nem ütközik a bőr molekuláival, megszínezve azokat. Mert ezek vagyunk. Anémiás bőr alatt véraláfutás. Saját mechanizmus alapján tűnünk, felszívódunk. Gyilkos jelként összefonódva…
Vendégírások
Morzsádért könyörgök

Morzsádért könyörgök

Vendégszerkesztő
soha el nem múló soha ki nem alvó soha le nem záró soha meg nem vádló soha fel nem hasító soha szét nem szakító soha le nem áldozó soha meg nem átkozó örökké oltalmazó szerelemkenyér morzsádért könyörgök Írta: Zsatkovics Edit…