kortárs vers

Merülés

Merülés

Fáj az utca most a vékony esőben. Napok óta lóg egy fehér ing az első ház teraszán. Nem tart fölé ernyőt az idő. Majd összegyűlt víztömeg súgja, hogy ugyan mit keresem, mert bennem él  a vergődő. A csend komponenseit keresi.…
Gyáva vagy

Gyáva vagy

Egy férfi, hogy lehet ilyen gyáva. Itt hevül a melegben csillogó piros bogárszám. Az epedő méreg cipzárasra metsz. Pedig táskatorkom neked tartogatja legmélyét. Pohár vizembe hamuzok de még azt is lenyelem, én, ateista rózsaszín ostyanyelvel.   írta: Arató Rebecca
Házak vagyunk

Házak vagyunk

Testünk az otthonunk. A szájon belül már nincs fény a corpusban. Csak a kárpit, könnyű selyem, gáncsoló asztalláb szavak . Csak a festett falat nézheti akárki.   Faladon unott bámulás függöny, figyelő ablakszegély. Párás hályogon túl belül sötétlik egy helyiség.…

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás