kortárs

Árnyékgyermek

Mintha csak árnyék gyermek lennék én, a világnak forgatagán. Küzdök magamért, hogy levessem láncaim egy árnyék világban egy életen át. Létezem és élek, csak úgy leláncolt testtel és lélekkel már rég.. Harcom vívom naponta, hogy szárnyat kapjak,láncok helyett. Nem leszek…

Vendégírások

Mozgásban

Vendégszerkesztő

csak menni, havas hegyekbe menni, pöttyös bögrét szorongatni, meleg tűz mellett ébredni. csak menni, magas fák közt kóborolni, mókusokkal tobozt szedni, a széllel kergetőzni. csak menni, messze, messze menni hol az egyik szem nem lát már, a másik szem megpihenni…

Vendégírások

Kedvesemnek

Vendégszerkesztő

Kinyitottad szívem lezárt kapuját, Elfeledtetted annak búját, baját. Derűt csaltál könnyáztatta szemembe, Vértemmé váltál minden küzdelmemben. Egyszerre lettél barát és szerető, Szerelmes elmét elfedő szemfedő. Eleven testemnek, izzó parazsa, Minden sóhajomnak sóvár panasza. Nevedet szívemnek falába véstem, Elfedve általa minden…

Vendégírások

Párizsban nem sírnak a fák

Vendégszerkesztő

Ahogy egy ismerős kabát suhan el a lámpaoszlop mellett, megannyi pillanatkép éled újra, s még többet az idő elfed. Azt mondtad, Párizsban nem sírnak a fák, sohasem könnyeznek, de néha a késő esti fénysugártól lombjuk fájdalommal görnyed meg. A színek…

Vendégírások

Noktürn

Vendégszerkesztő

A fal legapróbb repedéseibe szorulnék. Oda szorított a légkörben mozgó molekuláid száma, s amint ott a nap első sugarait falnám, a meglapult csend embriójává válnék. Árnyékod meg úgy vetülne, mint a köldökzsinór, táplálva vagy éppen fojtogatva érintkeznél. Egy csepped sem…

Vendégírások

Múlás

Vendégszerkesztő

Lásd ki mondom, egyedül maradtam, megint! Csak a szélcsapja be az ajtót néha. Miután ő is ritkán jár felém, s terít egy újabb porréteget az emlékek végtelen képtárára. Felvonul a díszes társaság, a múltam s nevetnek rám, orrom alá dörgölve,hogy…

Vendégírások

Opus

Vendégszerkesztő

Nem változtatható meg mindaz, amit az ablaküveg szilánkjain át rólad bepréselt a huzat. Egészen odáig megy, míg meg nem ütközik a bőr molekuláival, megszínezve azokat. Mert ezek vagyunk. Anémiás bőr alatt véraláfutás. Saját mechanizmus alapján tűnünk, felszívódunk. Gyilkos jelként összefonódva…

Vendégírások

Morzsádért könyörgök

Vendégszerkesztő

soha el nem múló soha ki nem alvó soha le nem záró soha meg nem vádló soha fel nem hasító soha szét nem szakító soha le nem áldozó soha meg nem átkozó örökké oltalmazó szerelemkenyér morzsádért könyörgök Írta: Zsatkovics Edit…

Vendégírások

Tündérmese

Vendégszerkesztő

Sosem ér véget, kell egy tündérmese. Hamupipőke, Csipkerózsika, vagy valami hercegnőcske. Sosem ér véget, folyatódik a történet. Hamu, tüske, kosz-piszok, keveredik össze. Ki vagyok én? Melyik hős? Csak sodródom az árral. Partra vetve érkezek egy másik világba. Rózsaszín pompa, nagy…

Vendégírások

Nincsmenekvés?

Vendégszerkesztő

Mentesíthet a vágy a bűn terhe alól, ha szép? Nem jogos-e a bánat, ha lelkem nem él? Meddig kínzol még mond, meddig fájsz? Meddig téped lelkem meggyötört árbócát? Engedd szabadon elmém gyilkos, fekete méreg, mélyen sújtó átok, keserű epe, te…

Vendégírások

Korai lélegzet…

Vendégszerkesztő

Korábban látni mindazt, amit az élet adhat. Korábban átélni mindazt, amit az élet bennem elrejtett, erőt és hitet bennem és az életben, talán ezért korai a lélegzet bennem… Már nem kérdezem, Miért érkeztem korábban. Nem bánom már, hogy így történt……

Vendégírások

Szem

Vendégszerkesztő

Szem a lélek tükre Szem a fájdalomé Szem a szomorúságé Szem a bánaté Szem a boldogságé Szem az örömé Szem az a lélek, amin át vezet a szívhez Szem mindent lát. Szem, amikor benne látod magad Szem, amikor mosolyod látod…