Home › Post Tagged with: "Lendület magazin"

Lendület magazin

Vendégírások
A vágy virága

A vágy virága

Vendégszerkesztő
Jaj ,kipattant rügyű fájás magnak miért nem maradtál? Jaj kiáltom virágnak hervadó anyámnak Jaj, kívánok csupasz nyakamra máriafüzért esőhívó májust mert égig ágaskodva játszik rablópandúrosdit bennem a vágy megérinteni gyökerét egy virágnak Nappal is álmodó Hívnám a kankalint, kökörcsint jöjjön…
Vendégírások
Árnyék

Árnyék

Vendégszerkesztő
Árnyék amely egy életen át kísért. Az vagy te, boldog lélek. Egy árnyék, aki ott hagyott Tudom nem akarattal volt. Megtörtént. Sötét árnyék, amely néha rózsaszín. Árnyék ami színét váltja minden szomorú és vidám nap. Nem volt szándékos. Megtörtént. Gyere…
Vendégírások
Csak egy létra

Csak egy létra

Vendégszerkesztő
lennék ágy ahogyan kilök magából lennék reggeli ahogyan a torkodon akad lennék lift ahogyan két emelet közé szorít zsákutcába elkésett villamos elejtett uzsonna megbotlott ügyetlenség otthonfelejtett pénztárca túlórázott munkanap zivatar esernyő nélkül áramszünet villamospótló Mindez csak azért, hogy egy röpke…
Vendégírások
Árnyékgyermek

Árnyékgyermek

Vendégszerkesztő
Mintha csak árnyék gyermek lennék én, a világnak forgatagán. Küzdök magamért, hogy levessem láncaim egy árnyék világban egy életen át. Létezem és élek, csak úgy leláncolt testtel és lélekkel már rég.. Harcom vívom naponta, hogy szárnyat kapjak,láncok helyett. Nem leszek…
Vendégírások
Mozgásban

Mozgásban

Vendégszerkesztő
csak menni, havas hegyekbe menni, pöttyös bögrét szorongatni, meleg tűz mellett ébredni. csak menni, magas fák közt kóborolni, mókusokkal tobozt szedni, a széllel kergetőzni. csak menni, messze, messze menni hol az egyik szem nem lát már, a másik szem megpihenni…
Vendégírások
Kedvesemnek

Kedvesemnek

Vendégszerkesztő
Kinyitottad szívem lezárt kapuját, Elfeledtetted annak búját, baját. Derűt csaltál könnyáztatta szemembe, Vértemmé váltál minden küzdelmemben. Egyszerre lettél barát és szerető, Szerelmes elmét elfedő szemfedő. Eleven testemnek, izzó parazsa, Minden sóhajomnak sóvár panasza. Nevedet szívemnek falába véstem, Elfedve általa minden…
Vendégírások
Párizsban nem sírnak a fák

Párizsban nem sírnak a fák

Vendégszerkesztő
Ahogy egy ismerős kabát suhan el a lámpaoszlop mellett, megannyi pillanatkép éled újra, s még többet az idő elfed. Azt mondtad, Párizsban nem sírnak a fák, sohasem könnyeznek, de néha a késő esti fénysugártól lombjuk fájdalommal görnyed meg. A színek…
Vendégírások
Múlás

Múlás

Vendégszerkesztő
Lásd ki mondom, egyedül maradtam, megint! Csak a szélcsapja be az ajtót néha. Miután ő is ritkán jár felém, s terít egy újabb porréteget az emlékek végtelen képtárára. Felvonul a díszes társaság, a múltam s nevetnek rám, orrom alá dörgölve,hogy…