magány

Még egyszer Örökre

Még egyszer Örökre

Nem tudom, hogy nézel rám Most ennyi év múltán Tudod, én még nem vagyok kész Még távolról sem vagyok kész. Valahol még mindig rebbennek bennem a tekintetek. Van amit nem tudok elengedni, de van olyan amit megtartani sem. Van, mikor…
Fogadd el, hogy nem vagy már egyedül

Fogadd el, hogy nem vagy már egyedül

Villog a kurzor az üres papírlapon. Olyan, mint a tiszta festővászon, ami csak arra vár, hogy színessé váljon. Megint neked írok, de nem tudom, hogy fekete-fehér, vagy színes képet fessek neked. Nem tudom, hogy milyen színeknek hinnéd el végre, hogy…
Hátha benyitnak

Hátha benyitnak

  Szinte teljesen úgy találtam rá, ahogy annak idején otthagytam. Ugyanaz a hátratolt váll, fénnyel kihímzett, rideg sziluett. Nem hittem volna, hogy még egyszer látni fogom. Kimondom a nevét. Lágy, szinte érinthetetlen, mégis keserűt hagy maga után a számban. Tudom,…
Elhalt szívdobbanás

Elhalt szívdobbanás

Számomra nem létezel már. De emlékszem, milyen dühös voltam, mikor elfogyott a fény, és nem volt ott senki sem. Már te sem. Szürke keresztmetszetet láttam, nem pedig a horizontot. Eltűntek a színek, nem fújt a szél sem. Csend volt. A…
Golgotám

Golgotám

Válassz! Szólt az Angyal. Ítélet kapujában lángoló pallos, Vak szemében az elpazarolt hit, Szeretni mertél anno,s most nincs kit?! Kufárok mérték ki vágyaidat,a szerelem vágóhídjain Eladták bitang nőknek az álmaid, És mi lett a béred? A Véred?! Melyben annyi szűkölő…
A magány arcképe

A magány arcképe

„Te nem engeded őket közel magadhoz. Olyan közel, hogy megérinthessenek, észrevegyék a szemed színét, szomorúságodat. Olyan közel, hogy sóvárogjanak ott maradni.” (Vavyan Fable) Mostanában sokat gondolok a magányra. Csak ülök, és ő az egyetlen társam: érzem, ahogy a tenyerét óvatosan…
Napjaink

Napjaink

Vannak ilyen napok és olyan napok. Egyes napokon nem tudunk elviselni semmit, és senkit. Az emberek körülöttünk, akiket szeretünk egyszerre csak túl bosszantóak lesznek. Bosszantó, ahogy mindig ugyanazt csinálják, ugyanazokat a szavakat használják, és ugyanazokat  hibákat követik el sorra. Egyszerre…
Félálom

Félálom

Valahogy kívül vagyok rekedve. Erőtlenség folyik csak ki az ujjaim közül, Úgy érzem teljesen áttetsző a feszített, apró ráncokkal átszőtt lelkem. Mint egy takaró, terülök ma szét. Minden részletemet láttatni engedem, kegyetlen létezés így minden pillanat. Nekem most valamit el…
Kabala-csaj

Kabala-csaj

Egyfolytában kispadra kerülök, mint valami rossz játékos… Pihenj még egy kicsit, szedd össze az erődet, majd a következő meccsen részt vehetsz! Én meg motyogom magam elé, hogy de én már készen állok, részt szeretnék venni és nem mindig oldalt ülni,…
Pillangótérkép

Pillangótérkép

Soha senki nem szeretett engem úgy, ahogy te. Tudom, mert soha nem is szerettek engem igazán. Sehogyse. Mindig csak egy köztes állomás voltam két nagy Ő között. Akivel felejtettek, boldogok voltak. Akiknek pótlék voltam az előző után, és a következő…
Omlásveszély

Omlásveszély

Volt az a régi ház a kert végében, nem tudom emlékszel-e még. Mindig csak úgy pergett le róla a sárga vakolat a narancssárga naplemente ostroma alatt. Már nem nappal, de még nem is éjszaka. Áldott köztességek. Utoljára is olyantájt jártam…
Én szeretnék az a lány lenni…

Én szeretnék az a lány lenni…

Tudod, azóta nem ültem vonaton… Erre akkor jöttem rá, amikor kimentem az állomásra. Nem ültem vonaton azóta, mióta el kellett hagyjalak. Amint ez tudatosult, elkezdett rázni a hideg, meg valami csillagféleségek is megjelentek, mintha szédültem volna egy kicsit, plusz a…