magány

Kívánj hármat! – 3. rész

Kívánj hármat! – 3. rész

Hanna érezte, hogy nagy a forróság. Nem tudta merre jár, szinte harapni lehetett a sötétséget. Ekkor meghallott egy ismerős hangot, ami utána kiált. Nem, ez nem lehet – gondolta a lány – hiszen annyi ideje már. Nem lehet itt. Nem történhet…
Az éjjel végigálmodtalak

Az éjjel végigálmodtalak

Az éjjel végigálmodtalak, és ha te tudnád, hogy ebben megint mennyi súly van, hogy bennem mennyi súly van. Nem tudod. Ott is menekültem előled. Akár akkor, hetedik napon, este, kimondtam, hogy kellesz, de nem kellesz de jött egy hullám és…
Für ewig – jaj, sohasem örökre

Für ewig – jaj, sohasem örökre

„Emlékszel még arra az éjjelre, amikor a fülembe súgtad..” Jaj, de romantikusan kezdtem, És jaj nekem, ha tudnád, hogy annyi idő után Így kezdtem meg azt a bizonyos „Minket” Elhitetve, hogy hol nem volt – sose volt az, amit mondani…
Dettó

Dettó

Vad, délibábos álmok útján élsz kicsapongó életet, Drága bort iszol, olcsó nők társaságában, S vásárolt csókok alattomos kamatjaként támad benned hamis érzelem. A magány keserűsége sötét árnyként kíséri napjaid, A szerelem számodra csak meddő vágyakozás, Szomorú éveket farag köréd az…
Ahogy…

Ahogy…

Kint már esteledik. Ahogy a kertben ülök az egy szál pulóveremen, elmerengek. Közben egy lánggal rágyújtok egy ócska cigarettára. Nézem erről a lelátóról a kis városunkat, s úgy teszek, mint aki nem hallaná a tücskök kis énekét. Inkább a gondolataim…
Kirakat

Kirakat

Egy igen népszerű budapesti pláza egyikében, magasított pult mögött, félig a számítógép monitorjának takarásában ültem. Épp egy lélek sem tért be az üzletbe, elmélázva figyeltem a hömpölygő tömeget, miközben az jutott eszembe, az üvegfalon és a riasztó kapukon innen, vagy…
Némaszótár

Némaszótár

Néha meglátogat mostanság az üresség.Át a kulcslyukon, bele a szívem közepébe.Ez egy darabkája.Egy dátum, egy számEgy fedél, egy házEgy igazi, egy hiteltelenHitelét vesztett vagy..És már lényegtelen.Azt mondod, minden, és énEl is hiszem a követeléseidet.Napok óta szorítom egyre mélyebben a fogaim.Én…
Melankólia

Melankólia

Ketten sétáltunk a kavargó szélben. Én és a magány. Erősen szorította a kezemet, és többszöri kérésre sem eresztett. Fátyolos köd szitált, haláltánca átrajzolta arcom görbületeit. Fejemben gondtenger vert égig érő hullámokat. Szerettem volna meglovagolni őket, de túl magasra csaptak. Nem…