magazin

Kortárs este

Kortárs este

A szemben lévő asztalnál egy fiatal lány festi magát szemtelen, szemrebbenve festéket pakol a szempillákra. Nem tudom ebben a percben melyikünk a magányosabb, ő vagy én, itt, ezt a sort egyedül pötyögve. Látszik útnak induló éjjeli vasutas társaságok első állomása…
A távolság mindig győz

A távolság mindig győz

Messze mennek. Mindnyájan. Végül mindenki elmegy. Egy nap felébredsz és rájössz, senki sem maradt. Száz meg ezer kilométerek. A távolság megszokott lesz. A találkozások nem. A barátságok Facebook üzenetekké válnak. Lassan mindenki csak egy profilkép lesz. Azt mondják, az internet…
Túlélés

Túlélés

Fejezetekké váltak a mindennapok. Küzdelem a túlélésért, mindig ott, ahol éppen vagyok. Menteni kellene azt a kicsit, ami még jó, de én a kínokat csak fokozom, s rántok egyet a már amúgy is szorító hurkokon. Merengek a pillanatokon, amik valamiért,…

Labirintus

Ha egy kicsit is hasonlítasz hozzám, te is kapaszkodsz, görcsösen. Bármibe – legyen az a szék támlája, egy villanyoszlop, a saját lélegzeted, az emlékeid, a kimondott szavak, vagy a legborzasztóbb rémálmod szombat hajnalban, amikor a nap szempillái még alig karistolják…
Falak mögött

Falak mögött

Falakat emelünk – csalódások illata, az éjjel takarója alatt véresre harapott fohászok, csipetnyi büszkeség és a csontjainkba karistolt félelmek tartják össze ezeket a kopott téglákat. Elbújunk, bevackoljuk magunkat, lábujjhegyen lépünk, és még az ablakot sem tárjuk szélesre, nehogy a bekukkantó…
“Tulajdonképpen inkább nem mondom”

“Tulajdonképpen inkább nem mondom”

Mától nem akarok megmenteni senkit. Mától nem érdekel, ha tudom, hogy hibát követtek el, hagyom. Mától nem szólok, hogy a vesztetekbe rohantok, elfordulok. Mától már tényleg befogom a szám. Minden egyes alkalommal, mikor a segítő szándékom kudarcba fullad, megfogadom, hogy…
Hajózunk

Hajózunk

Akaratlanul folynak belőlünk a szavak, ahogy a látóhatáron eltűnik a fény utolsó sugara. Mintha lennének dolgok, amiket csak éjjel lehetne megbeszélni. Ahogy a lámpa fénye rávetül az utcán a fák virágaira, olyan most az arcod is, sápadt és kontúros. Folytathatnánk…

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás