mascara

Posztmodern

Posztmodern

Nem érthetem, milyen vagy akkor, mikor nem vagy velem. A térnek van egy furcsa és aggasztó sajátossága: nem tűnik el csak úgy veled s velem. Hiába fonódok beléd és szántom fel a centimétereket közted s köztem, a levegő ellenáll mindennemű…
Emlékül

Emlékül

Megölelt. Először ölelt, de úgy, mintha utoljára. Én is öleltem, először öleltem, de úgy, hogy ez az utolsó első ölelés. A kezei erősen szorítottak, de egy cseppet sem fájt, élveztem, ahogy rásimulok a mellkasára, és amit eddig már pár lépés…
Évek múlnak el

Évek múlnak el

Elment. Vissza sem nézett, pedig én oltalmazva kísértem minden pillantásommal. Nem szerettem. Igazából gyűlöltem. Az egészben csak ezt szerettem egyedül. Hogy én vagyok az, aki gyűlölheti okkal és anélkül is. Annyira utáltam, ahogy rám nézett, és ahogy szándékosan elkerülte a…
A menekülő

A menekülő

A vörösen izzó pázsiton támolyogva szívom mélyen magamba a füstös narancs illatot, mikor a haldokló fények festenek arcomra pírt és megelégülést, nem pedig kezeid árnyékot adó melegsége, nem a szeretés, és nem is a szeretni akarás. Emléked roskadozó asztalként borul egyre…

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás