menekülő

A menekülő

A menekülő

A vörösen izzó pázsiton támolyogva szívom mélyen magamba a füstös narancs illatot, mikor a haldokló fények festenek arcomra pírt és megelégülést, nem pedig kezeid árnyékot adó melegsége, nem a szeretés, és nem is a szeretni akarás. Emléked roskadozó asztalként borul egyre…