mozaik

Sokszor meghaltam már belül Nem egyszer, nem kétszer. Rengeteg halál aprózza már a lelkem. Egészen kicsik, mindennapiak. Meg persze a nagy csattanások. Amikből nem kelünk fel. Aztán mégis. Haltam már meg halkan, vánkosokba fojtva lelkemet Nagy viharok, hullámok, tajtékok, könnyek…