múlt

Töredék…

Töredék…

És a tó partjára leraktam minden fájdalmam, hogy a hullám mossa el. Beletöltve egy erős üvegbe, még véletlen se fojjon ki egy csepp se belőlem.   Tisztalappal akartam kezdeni a tegnapot, de a holnap álma is te lettél. Meg akartam…
Édes

Édes

Én nem így akartam. Nem fülledt hallgatásba fordult csókot álmodtam. Nem egyetlen szia nélkül eltelt hetekre vágytam, Miután heves vággyal estél nekem. Nem feledésre vágyom. Nem eltemetni akarom magamban ajkad mézét. Visszakívánom magamra minden csókod édes ízét. Minden ölelés bíztos…
Szüleimnek!

Szüleimnek!

Sokat gondolkodtam azon, mi lehet, mi összeköt két lelket, s életet? mi egyben tart egy családot, embereket s néha barátot?   Lehet, még fiatal vagyok s ezért nem értem, vagy csak üres szívvel, ismeretlen a lélek. S bár látlak titeket…
Levél a tegnapi önmagamhoz

Levél a tegnapi önmagamhoz

Egy kicsit minden nap változunk. A környezeti hatások, az idő, az események megváltoztatnak minket. Formálnak. Néha olyan apró változások ezek, hogy észre sem vesszük. Néha olyan hatalmasak, hogy úgy érezzük, a tegnapi önmagunk darabokban hever a földön , építenünk kell…
Csak a változás állandó?!

Csak a változás állandó?!

Telik nap, nap után. Egyik olyan, mint a másik. Pörögsz a megszokott kis mókuskerekedben, teszed a dolgod. Mindazt, amit a világ megkövetel Tőled. Nem jut időd arra, hogy körbenézz az életedben. Mert ha mégis megtennéd, bizony rájönnél, hogy mennyi minden…
kozmosz korrózió

kozmosz korrózió

Naponta órákat töltök azzal, hogy kinaplózom magamból magamat. Oldalakon keresztül dolgozom fel a múltat, és próbálom a jelenemet apró cikkelyekből összerakni, mintha csak mandarin lenne az egész. Lédús gyümölcs. Véletlen sem rohadt, nem ernyedt, nem száradt ki. Pont jó. Annak…
Levegőt!

Levegőt!

Egy ideje súlyos hiányérzet nehezedik esténként a mellkasomra. Arra kényszerít, hogy csak egészen apró lélegzettel áramoljon tüdőmbe a levegő. Nem hagy egy mély sóhajt. Hosszan. Megtelni. A mélységek hiányoznak. Valami igazán szívbemarkoló. Valami, amibe beleborzong még a lelkem is. Valami,…
Szívtelen szívrabló

Szívtelen szívrabló

Egészen eddig a pillanatig mellkasomat mardostam. Mert fájt, görcsölt, feszült. Azt hittem, te leszel az utolsó. Hogy nem fogok soha túllépni. Hogy a fájdalmat nem fogom leküzdeni. Hogy mindenkiben téged foglak keresni. Hogy többé nem akarok mást szeretni. Mert te…
Áramlat

Áramlat

Zötyög a villamos kikopott sínjein, álomba ringat ébert gyerkőcöt és fáradt melóst egyaránt. A távolból egy templom harangjai szólnak, a közelből a reggeli csőcselék zsibaja zsibbasztja agytekervényeim. Állok, már ülőhely nem jutott és talán jobb is, mert így jobb kilátásom…
Adj vissza magamnak!

Adj vissza magamnak!

Nem tudom kikophat-e belőlünk valaki. Nyomtalanul. Észrevétlenül.Ahogy egy végigálmodott éjszaka után az álomképek megsemmisülnek az ébredésben. Mintha ott sem lettek volna.Csupán a ráncos lepedők árulkodnak az éjjel nyugtalanságáról. Meg a verejték, aminek hűvösét őrzik. Sokáig fejtegettem magamban, mi az oka…
Szerdai pozitív – feledtess, hogy felejthess

Szerdai pozitív – feledtess, hogy felejthess

Menekülni. Néha menekülni kell a dolgok elől, hogy később kevésbé fájjanak. De hogyan is menekülhetnénk el, amikor a mindennapjaink részei és annyira beleépültek a napi rutinba, az állandó érzelemvilágba, hogy nem tudjuk, hogyan gyorsíthatnánk fel az időt. Versenyt futunk. Minden…

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás