múlt

Szívidő!

Szívidő!

Takarísd meg arcom, mosd ki szememből a tegnapot. Hagyd lefojni könnyeim, hogy teljes legyen holnapunk. Bezártam a multat, hogy fájdalma ki se bújhasson. Hogy ne férhessen szívembe, mit feledni próbálok. S most tekinteted páncéljában, szíved hangja vértez fel, ily biztonságos…
Kidobni való(s)

Kidobni való(s)

Összetört látomás darabjai a padlón. Szétzúzott fantáziám romja. Lehullott, rózsaszín felhő a kagylón. Naivitásom szétmállott pora.   Csalfa emlékkép, szétszórt szavak. Vidd, magaddal ne hagyj nyomot. Bedobozolom, elég sok akad. Kigyomlállak, mint kerti gyomot.   Vissza a feladónak minden percet.…
Hívtál

Hívtál

  Láttam, ahogy a kis fény kigyúlt. „Bejövő hívás TE…” A csöngés a végtelenig kinyúlt. Most miért nem adtad fel? Szinte a gerincemig hatolt a rezgés. Bevájt a szívembe. Újra rám tört a furcsa remegés, kiált a szívem bent. Csak…
Kavalkád

Kavalkád

Mártírhoz méltón szenvedem a sorsom, szárnyatlan verébként zuhanok. Saját orrom alá törtem a borsot, magam tekertem szívhuzalom.   Áldom a sorsot, ha javítja tervemet, ha megoldja mi zavaros. Szidom a dicsértet, ha szenvedem, ha nem értem, s minden kavarog.  …
Töredék…

Töredék…

És a tó partjára leraktam minden fájdalmam, hogy a hullám mossa el. Beletöltve egy erős üvegbe, még véletlen se fojjon ki egy csepp se belőlem.   Tisztalappal akartam kezdeni a tegnapot, de a holnap álma is te lettél. Meg akartam…
Édes

Édes

Én nem így akartam. Nem fülledt hallgatásba fordult csókot álmodtam. Nem egyetlen szia nélkül eltelt hetekre vágytam, Miután heves vággyal estél nekem. Nem feledésre vágyom. Nem eltemetni akarom magamban ajkad mézét. Visszakívánom magamra minden csókod édes ízét. Minden ölelés bíztos…
Szüleimnek!

Szüleimnek!

Sokat gondolkodtam azon, mi lehet, mi összeköt két lelket, s életet? mi egyben tart egy családot, embereket s néha barátot?   Lehet, még fiatal vagyok s ezért nem értem, vagy csak üres szívvel, ismeretlen a lélek. S bár látlak titeket…
Levél a tegnapi önmagamhoz

Levél a tegnapi önmagamhoz

Egy kicsit minden nap változunk. A környezeti hatások, az idő, az események megváltoztatnak minket. Formálnak. Néha olyan apró változások ezek, hogy észre sem vesszük. Néha olyan hatalmasak, hogy úgy érezzük, a tegnapi önmagunk darabokban hever a földön , építenünk kell…
Csak a változás állandó?!

Csak a változás állandó?!

Telik nap, nap után. Egyik olyan, mint a másik. Pörögsz a megszokott kis mókuskerekedben, teszed a dolgod. Mindazt, amit a világ megkövetel Tőled. Nem jut időd arra, hogy körbenézz az életedben. Mert ha mégis megtennéd, bizony rájönnél, hogy mennyi minden…
kozmosz korrózió

kozmosz korrózió

Naponta órákat töltök azzal, hogy kinaplózom magamból magamat. Oldalakon keresztül dolgozom fel a múltat, és próbálom a jelenemet apró cikkelyekből összerakni, mintha csak mandarin lenne az egész. Lédús gyümölcs. Véletlen sem rohadt, nem ernyedt, nem száradt ki. Pont jó. Annak…
Levegőt!

Levegőt!

Egy ideje súlyos hiányérzet nehezedik esténként a mellkasomra. Arra kényszerít, hogy csak egészen apró lélegzettel áramoljon tüdőmbe a levegő. Nem hagy egy mély sóhajt. Hosszan. Megtelni. A mélységek hiányoznak. Valami igazán szívbemarkoló. Valami, amibe beleborzong még a lelkem is. Valami,…