múlt

Levegőt!

Levegőt!

Egy ideje súlyos hiányérzet nehezedik esténként a mellkasomra. Arra kényszerít, hogy csak egészen apró lélegzettel áramoljon tüdőmbe a levegő. Nem hagy egy mély sóhajt. Hosszan. Megtelni. A mélységek hiányoznak. Valami igazán szívbemarkoló. Valami, amibe beleborzong még a lelkem is. Valami,…
Szívtelen szívrabló

Szívtelen szívrabló

Egészen eddig a pillanatig mellkasomat mardostam. Mert fájt, görcsölt, feszült. Azt hittem, te leszel az utolsó. Hogy nem fogok soha túllépni. Hogy a fájdalmat nem fogom leküzdeni. Hogy mindenkiben téged foglak keresni. Hogy többé nem akarok mást szeretni. Mert te…
Áramlat

Áramlat

Zötyög a villamos kikopott sínjein, álomba ringat ébert gyerkőcöt és fáradt melóst egyaránt. A távolból egy templom harangjai szólnak, a közelből a reggeli csőcselék zsibaja zsibbasztja agytekervényeim. Állok, már ülőhely nem jutott és talán jobb is, mert így jobb kilátásom…
Adj vissza magamnak!

Adj vissza magamnak!

Nem tudom kikophat-e belőlünk valaki. Nyomtalanul. Észrevétlenül.Ahogy egy végigálmodott éjszaka után az álomképek megsemmisülnek az ébredésben. Mintha ott sem lettek volna.Csupán a ráncos lepedők árulkodnak az éjjel nyugtalanságáról. Meg a verejték, aminek hűvösét őrzik. Sokáig fejtegettem magamban, mi az oka…
Szerdai pozitív – feledtess, hogy felejthess

Szerdai pozitív – feledtess, hogy felejthess

Menekülni. Néha menekülni kell a dolgok elől, hogy később kevésbé fájjanak. De hogyan is menekülhetnénk el, amikor a mindennapjaink részei és annyira beleépültek a napi rutinba, az állandó érzelemvilágba, hogy nem tudjuk, hogyan gyorsíthatnánk fel az időt. Versenyt futunk. Minden…
“Kedves” félelem…

“Kedves” félelem…

Még a pár héttel ezelőtti workshop-on merült fel a téma. Azóta tudtam, hogy meg fogom írni ezt a levelet. A félelemnek, ami számtalan formát öltött már életemben. Volt, hogy csak megijesztett, máskor halálra rémített. Volt, hogy csak beköszönt és ment,…
Még láthatatlan

Még láthatatlan

A jövőbe azért olyan nehéz hitet vetni, mert hiába tekintesz a távolba, nem látsz semmit. Ahogy egy magas hegycsúcsot megmászva is azt képzelné az ember, hogy elé tárul a világ, de igazából egy bizonyos táv után már csak valami homályos,…
Ahogy…

Ahogy…

Kint már esteledik. Ahogy a kertben ülök az egy szál pulóveremen, elmerengek. Közben egy lánggal rágyújtok egy ócska cigarettára. Nézem erről a lelátóról a kis városunkat, s úgy teszek, mint aki nem hallaná a tücskök kis énekét. Inkább a gondolataim…
Lehunyt szemű időutazás

Lehunyt szemű időutazás

Kérlek, most hallgass. Kérlek, most ne szólj hozzám. Kérlek. fogd be most a szád. Csak egy percre legalább. Most nem érdekelsz. Nem érdekel a világ. Nem érdekel a problémád. Most ne beszélj. Most behunyom a szemem, most nem vagyok itt.…
Személytelen személyek – egy másik generáció

Személytelen személyek – egy másik generáció

Tudjátok én is fiatal vagyok… Alig huszon pár éves. És mégis megdöbbent, hogy mennyire más minden, mint amikor én voltam gyermek. Nem volt sem hiper-szuper telefonom, sem pedig ultramodern számítógépem. De volt egy park a városunkban, ahova minden délután kimentem.…
“Mi lett volna ha…”

“Mi lett volna ha…”

Csendes az este, csak a halk tücsökcirpelés kúszik a fülembe a fülledt felhők között, és csak az autóút halk morajlása emlékeztet arra, hogy hol is vagyok valójában. A levegő füstös, fűszeres illata óvón ölel körül, most hogy végre újra érzem…