Home › Post Tagged with: "pupillatágító"

pupillatágító

Magazin
Ágyban, gondolatok közt

Ágyban, gondolatok közt

pupillatagito
Az alább olvasható szösszenetemet 2015. szeptember 9-én, szerda éjszaka írtam. Nem régen, bár bizonyos része már nem annyira aktuális, de mondanivalójának lényege úgy érzem, örökérvényű.   23:40 az idő, ami egyszer csak eltűnt.   Mindenhonnan lehangoló hírek (tv, rádió, internet),…
Magazin
16 út egyetlen szabadság felé

16 út egyetlen szabadság felé

pupillatagito
Ma a magyar nemzet egyik legfontosabb megemlékezésének nagybetűs napja van. Ennek tiszteletére megosztom Veletek az ’56-os forradalom elszánt diákjainak követeléslistáját. Szerintem, aki nem ismeri a véglegesen formába 1956. október 22-én  öntött 16 pontot, és esetleg még a témában sem jártas,…
Magazin
Boldogság szempontok

Boldogság szempontok

pupillatagito
Szaladjatok velem mosolyogva ebben a versemben, remélem, gyakran éreztek Ti is hasonlókat: Csapongó öröm Fehér felhő illatú homlokom. Két különböző óra mutatója ugyanakkor ugrott át – ezt hozta el az a pillanat.Folyó szélén álló sok-sok fa, természet szempillája. Kipislogja az…
Magazin
Emlék-utazó

Emlék-utazó

pupillatagito
Ebben az esős őszi időben, annyira szeretek emlékezni a múlt szép dolgaira, hogy sokszor belefeledkezem abba, amivel etetem jelenem szürkeségét. Ez a magányos katica és ezt teszi az alább olvasható versemben…   színes requiem egy katica-feleségért fűszálakra festi szerelme képétesti…
Magazin
Társadalomkritika a kritikus társadalomról

Társadalomkritika a kritikus társadalomról

pupillatagito
Több környezetben is jártam az utóbbi években Budapesten, ahol a fiatal korosztályt megfigyelhettem, és egy éjszaka után ezt a verset sikerült az általuk szerzet tapasztalatok alapján megfogalmaznom: Foszforeszkáló műhibák1Ha ritmusérzékben nem vagy oly extra,mint hétvégenként volt mátékriszta,csak tipeg barázdáiban a…
Interjúk
Tökéletes interakció – interjú Rásó Attilával

Tökéletes interakció – interjú Rásó Attilával

Klau
“Olyan szavak ezek, amiket akár életed végéig, kisgyerek módjára a zsebedben rejtegetnél, hogy érezd hogy a tiéd, hogy legyen ami kimentsen a szürke, olykor szomorú hétköznapokból, hogy legyen valami, ami újra meg újra elvarázsol és megnyugtat.”  Korábban már bevezettelek titeket…