Szentimentális szőke

összegyúrva a tenyeredben

összegyúrva a tenyeredben

nehéz visszacsöppenni a hétköznapokba nevetéssel töltött napok után és még ma is csak az jár a fejemben, ami tegnap este, mikor a monitor fényének villogását számoltam a sötétben, melletted. mikor felmásztunk a szalmabálára és ott ültünk lábat, karokat összeöltve, rázkódva…
[bátrabb is]

[bátrabb is]

mikor csak nevetni fogok ezen. mikor csak szánni fogom ezeket az embereket. kivárom, türelemmel. mert olyan nem lehet, hogy folyton csak sírás. folyton csak engem vernek át. erősebb vagyok, mint hinnék. és bátrabb is. de most még nem tudom mit…
[hátizsákba]

[hátizsákba]

A kiültetett levendulákon végig fúj a szél. Száruk egyenként megremeg. Megfogadom a tanácsokat és tejjel eszem a kalácsokat, nem lábatlankodom és nem tétlenkedem de elvagyok, mint a befőtt, ami csak a melegen poshad fel. Kiborulnak a szavak a csészéből, felinni próbálja…
[néz]

[néz]

30Y dalszövegekben élek, meg minden dalszövegben, amit magamra tudok húzni. Céltalanul írom a betűket egymás után. Itthon meg forró tea vár és bundáskenyér. Szeretem. Útközben azért a Holdat figyelem a busz ablakából, mondok neki imákat, kérem, hogy segítsen de ő…
Kérdések

Kérdések

Újra itt az ősz, viszont idén, sok év után nem vettem füzeteket, nem vettem tollakat, nem izgultam a tantárgyaim miatt, nem kezdtem új tanévbe. Valahogy még az államvizsga utáni ürességet érzem, valami hiányosságot a napjaimból – nincs nap, mint nap…
021

021

monoton zörög a lélek, ki-be járkál rajta a félelem, s a szív – megnyugtatni képtelen – félrever olykor a lámpaláz hevében. eljátszani, mintha tudnék játszani – sejtjeim tagadják – nem tudnék magamból kifordulni, s olyan ez, mint egy láthatatlan üzemmód…
Üvegszilánk

Üvegszilánk

egyszer azt mondta “többre vagyok hivatott” és elhittem neki. elhiszem néha, néha pedig nem. olykor megreked minden egy mederben és nem tudom a dolgokat kiterelni belőle. belefáradok és feladom. ilyenkor eszembe jut, mit is mondott. hisz bennem. hisz a tehetségemben…
Levendula

Levendula

“Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad.” – Simon Márton levendula illat lengi be a szobát, a redőnyök még féltérdre ereszkedve várakoznak, engedve az eső utáni hideg levegőt beáramolni. lábfejem a takaró alá bújtatom, térdeimet a mellkasomig húzom,…
Várakozás, olcsó kávéval

Várakozás, olcsó kávéval

Délután volt, a nap lemenőben, de mégis, annyi ereje volt még, hogy melegítse a hátam, fekete kis bőrkabátomon keresztül, míg én a Kossuth tér sárga, szürke és bordó térkövein botladozva lépegettem. Kerestem a megfelelő helyet, ahol megihatom a kávém és…
Lámpafény romantika

Lámpafény romantika

párnákba zárt, halk sóhajok őrzik a tegnap este emlékét. a takaró és a lepedő rejtik magukba a reggelt. a redőnyök álmos repedései szemérmesen kukucskálnak s én az érzést őrizgetem azóta is magamban. érzem a libabőrt felidézve a tenyered nyomát a…
Füstös képzelgésekre

Füstös képzelgésekre

  terhek és súlyok a háton, s csak állok szüntelen figyelve, mint ember a gáton, hogy vajon hol ér véget a bonyodalmak folyama, merre lépjek, hogy ne legyek áldozata a sodrának, vagy ha elnyel talán még kiásnak? talán csak engedjek…