szerelem

A férfinak, akit valaha szerettem

A férfinak, akit valaha szerettem

Tudtam, egyszer leírom majd a történetünket. Bárcsak boldog befejezést is kanyaríthatnék a végére, de lehetetlen. Az élet nem tündérmese. Megtanulhatnám végre. Talán ezúttal sikerül. Még emlékszem a megismerkedésünk első pillanataira. Szörnyen szomorú üzenetet küldtél nekem. Fel szerettelek volna vidítani annak…
Elkésett szerelem

Elkésett szerelem

A Duna – parton ülünk egy barátságos kávézó teraszán egy barátommal, Andrással. Végre igazi tavaszi délutánunk van, eső és szélmentes. A sokadik koktélt iszogatjuk és közben világmegváltó gondolatainkat osztjuk meg egymással, amikor hirtelen, komoly arccal felém fordul: –       El kell…
télizöld.

télizöld.

“Ismertem már az alakját, hosszú, karcsú lábát, keskeny kis lábfejét, a vállát, amely annyival szélesebb volt, mint az enyém. Ügyes, mozgékony kezét, amellyel evezni tudott és lovat fékezni, a kezét, amellyel virágokat rendezett el a vázákban, hajómodelleket épített. És ismertem…
maradsz? maradok…

maradsz? maradok…

– Shhh – mondta. – Alszom. Csak így egyszerűen. Százötven kilométeres sebességről a pillanat tört része alatt alvásra váltott. Rettenetesen szerettem volna lefeküdni mellé a díványra, átölelni, és elaludni. Nem dugni, mint a filmekben. Nem szeretkezni. Csak együtt aludni, a…