szív

Mirelitszív

Mirelitszív

Mintha meszet kavarnék. Könyékig mocskos vagyok. Tönkrement a kezem is. Durva és csomós. Szívem úgy szúr, mint az üveggyapot. Téli fagy elleni szigetelés. Megáll most a szívverés. A lépcsőházból igyekszem kifelé, már most érzem az ősz hideg szelét. Fagyos lesz…
Verhet szív ennél hangosabban?

Verhet szív ennél hangosabban?

Verhet szív ennél hangosabban? Minden nap ezt kérdezem magamtól, minden nap rácsodálkozok… Azt mondják, a boldogságot csak azok tudják igazán értékelni, akiknek a szíve már megannyi macskakövön végigbukdácsolt. Azok, akiknek már okozott fizikai fájdalmat a kihasználtság, megaláztatás, a válasz nélkül…
Mozaik

Mozaik

Sokszor meghaltam már belül Nem egyszer, nem kétszer. Rengeteg halál aprózza már a lelkem. Egészen kicsik, mindennapiak. Meg persze a nagy csattanások. Amikből nem kelünk fel. Aztán mégis. Haltam már meg halkan, vánkosokba fojtva lelkemet Nagy viharok, hullámok, tajtékok, könnyek…
Neil Gaiman – Kapcsolatok

Neil Gaiman – Kapcsolatok

Jupiter és Vénusz szőlőfürtökként csüngtek az esti égbolton, megfagyva és rezzenéstelenül. Ha felnyúlsz értük, akár le is szedhetted volna őket. És a pisztrángok úsztak. Hó fedte be a világot, elcsendesítette a kutyát, elhallgattatta a szelet… Megmutathatom a pisztrángot, mondta a…
Égessünk szavakat

Égessünk szavakat

Játszok a pilláiddal. Szeret, nem szeret. Nem szeret. Elfogyott.   Van még hajad, szőröd, bőröd. Nyúzzunk embert.   Bontsunk törvényt, égessünk szavakat, Heréljünk múltat.   Megfordult a lelkem, arccal a földnek. “Én is lógnék kereszten, Ha tudnám a biztos megváltás…
Elhalt szívdobbanás

Elhalt szívdobbanás

Számomra nem létezel már. De emlékszem, milyen dühös voltam, mikor elfogyott a fény, és nem volt ott senki sem. Már te sem. Szürke keresztmetszetet láttam, nem pedig a horizontot. Eltűntek a színek, nem fújt a szél sem. Csend volt. A…
Szívem dobbanó dallama

Szívem dobbanó dallama

Még szívemben őrzöm csendemet. Még néma a dallam. zenei nyugvópont, SZÜNET. Elszunnyadt érzések élettelen kottaként várják az újjászületését szívem dobbanó dallamának. Karmester leszek, kottaolvasó Megszólaltatom a zeném. Még pár perc néma adózás, a sebekért, az örömökért, a kifejezhetetlenért… …hogy mikor…
olvadás

olvadás

A beszélgetésre már nem emlékszem Csak az hagyott bennem nyomot, hogy a szeme tiszta volt Mint éjjeli fagy után a reggeli levegő. Úgy hiszem, akkor ott öntudatlanul is, de belül együtt sírtunk. Az okát sem tudom. A szívünk zokogott, a…
Levegőt!

Levegőt!

Egy ideje súlyos hiányérzet nehezedik esténként a mellkasomra. Arra kényszerít, hogy csak egészen apró lélegzettel áramoljon tüdőmbe a levegő. Nem hagy egy mély sóhajt. Hosszan. Megtelni. A mélységek hiányoznak. Valami igazán szívbemarkoló. Valami, amibe beleborzong még a lelkem is. Valami,…
Szívtakarítás

Szívtakarítás

Belefáradtam.Csalódottságot és viszonzatlanságot söprögetni a szívem táján.Próbálkozni, feltépni zárt ajtók kilincseit, kihalt szobákban lépkedni.Üres tekintetekben keresni a valamit. Érző szívekben gubbasztva találni a múltat. Mindenki valakié és biztosan én is vagyok valakié. Valakié, akinek a szívét megtölti emlékem lerakódott pora.…
Fényverés

Fényverés

Talán azért szeretem ennyire a vonatokat, mert oda is betérnek, ahova más nem.És nem csörtetve, meg bokrot zörgetve.Tapintatosan simulnak bele a megfejthetetlenbe. Csak figyelek.A nyáreleji erdők és a hajnali napsütés részegítenek.Az elrongyolt rózsaszín rúzsommal nézem magamat a vonat ablaküvegén keresztül.Ködpillanatokat…