szív

Csánó Szabolcs: Egyedül halok meg

Csánó Szabolcs: Egyedül halok meg

Nekem már nincs mit veszítenem, Tőlem egyszer mindent elvettek már, Amit mégis őrzök bús szívemben Az e világban túl értékes tán. Neked még most is van választásod, Engem réges – régen kiválasztottak, Neked könnyebbek a halogatások, Nálam a kis esélyek…
Fekete erdő

Fekete erdő

Fekete erdőben, fekete fák szavakat nyögdösnek. Fekete ernyő alatt, fekete verebek röpködnek. Feketén fehérlik híred az égen. Fekete gólya inti a szélben, még nem. Fekete erdőben, fekete levelek szállnak. Fekete árnyékot, fekete táncot járnak. Feketén sötétlik hangod a szélben. Fekete…
Szívidő!

Szívidő!

Takarísd meg arcom, mosd ki szememből a tegnapot. Hagyd lefojni könnyeim, hogy teljes legyen holnapunk. Bezártam a multat, hogy fájdalma ki se bújhasson. Hogy ne férhessen szívembe, mit feledni próbálok. S most tekinteted páncéljában, szíved hangja vértez fel, ily biztonságos…
Titkon

Titkon

  Lelkem karcolásait most testedre festem, Gyógyuló sebeim, rajtad vesznek helyet. Tested ad gyógyírt minden csepp könnyért, Véreddel fizetsz, meg nem gondolt szóért. Végtelen pillanat, mi fülledt kéjbe merül, fáradt nyugalomban karod ölel körül. Ajkadat érzem, gyönyöröm eszköze, Vulkánként éget…
Kavalkád

Kavalkád

Mártírhoz méltón szenvedem a sorsom, szárnyatlan verébként zuhanok. Saját orrom alá törtem a borsot, magam tekertem szívhuzalom.   Áldom a sorsot, ha javítja tervemet, ha megoldja mi zavaros. Szidom a dicsértet, ha szenvedem, ha nem értem, s minden kavarog.  …
Érthetetlen szavakkal

Érthetetlen szavakkal

Magasztos mondatokba foglalhatnám, hogy mit érzek. Csokorba szedhetnék száz szóvirágot. Írhatnék barokk körmondatokat rólad, hogy hogyan ébreszted elnyomott vágyam. Elmondhatnám szépen, hogy mosolyod szívembe égett, hogy tekinteted láttán, omlik a fal mi védett. Mondhatnám, hogy ezelőtt nem éreztem így még.…
Biztos kételyek…

Biztos kételyek…

Talán jó lett volna ha kicsit tiszteljük egymás határait. Akkor most nem lenne tőled függő minden változásom. Nem te vezérelnéd minden mozdulatom. Nem te generálnád rímes gondolatom. Jobb lenne, ha nem teremne csak téged szívem kertje. Ha minden rítus nem…
Csak akkor!

Csak akkor!

Ahogy rám nézel, ahogy ölelsz. Ahogy mindig kiráz a hideg… Ahogy azt mondod “Szia” Ahogy az ajtóból szaladsz vissza. Mikor csak a kezemet fogod, vagy mikor ajkab hagy rajtam nyomot. Mikor érzem, hogy figyelsz, vagy lassan a nyakamra lehelsz. Ha…
Töredék…

Töredék…

És a tó partjára leraktam minden fájdalmam, hogy a hullám mossa el. Beletöltve egy erős üvegbe, még véletlen se fojjon ki egy csepp se belőlem.   Tisztalappal akartam kezdeni a tegnapot, de a holnap álma is te lettél. Meg akartam…