te

Szívidő!

Szívidő!

Takarísd meg arcom, mosd ki szememből a tegnapot. Hagyd lefojni könnyeim, hogy teljes legyen holnapunk. Bezártam a multat, hogy fájdalma ki se bújhasson. Hogy ne férhessen szívembe, mit feledni próbálok. S most tekinteted páncéljában, szíved hangja vértez fel, ily biztonságos…
Levegőt!

Levegőt!

Egy ideje súlyos hiányérzet nehezedik esténként a mellkasomra. Arra kényszerít, hogy csak egészen apró lélegzettel áramoljon tüdőmbe a levegő. Nem hagy egy mély sóhajt. Hosszan. Megtelni. A mélységek hiányoznak. Valami igazán szívbemarkoló. Valami, amibe beleborzong még a lelkem is. Valami,…
01110100 01100101

01110100 01100101

Elgondolkozom, hogyha fa lennék, milyen mélyre gyökerezne most a lábam. Elég mélyre jutottak a korhadt kezek? Nem késő-e megrántani, hogy ne fúródjanak be annyira? De nem. Súlyod megint úgy lehúzza őket, hogy fájdalommal jár kihúzni őket. Láncreakció. Ha te is,…
Zsilipet nyitottam. Gát szakadt.

Zsilipet nyitottam. Gát szakadt.

Valahogy mindig így alakul.Ott vannak a nagy boldogságok apró szépséghibákkal, aztán a végén már el sem tudjuk képzelni, hogy egyáltalán léteztek.Csak a hibák maradnak apró szépségpöttyökkel. “Te boldog vagy?” – Néztél rá égőkék szemekkel és én hirtelen, ahogy mondják, se…
Lehetnél

Lehetnél

Hajszál a levesben. Milyen pofátlanul idegen. Sár az utcán. Ugyan kérlek, sosem lépek bele! A matek órán megoldott és megoldatlan feladatokban. Csak ne lennék ennyire bonyolult. Szavak a számban. Mindig kiforgatnak. Könnycsepp a szemekben. Sós és nedves. Hópihe a kutya…