Vázmer Tímea

Döbbentő árnyak

Sötét árnyak zuhatagában téptem fel mellkasom… Husángszerű nyomásban őrülten ingáztam Benned. Finom kis ujjbegyeim simogatják halántékom. Zavartságom kiültet… az asztal sarkára. Sűrű csókok láza kihűlt. Érintések háza összeesett. Aztán csak zuhog. Bömböl, mint gyermek anyja nélkül… A magány környékez meg…

Vendégírások

Felvilágosodás

Vendégszerkesztő

Amikor láttam kezed kezemben, Onnantól tudatosult édes mivoltod része. Amikor láttam mellkasod felém súgni, Onnantól tudott újra tüdőm vihart fújni. Amikor éreztem karjaid végtelen szorítását, Onnantól tudatosult; Az ölelés ámítás. Amikor belémzuhant lelked gyöngyöző hazugsága, Onnantól hittem, hogy a jó…

Vendégírások

Mélyen ott…

Vendégszerkesztő

Ott vesztem el, amikor te is csak mérted a felmérhetetlen paraméterek sivány tükrét, és én csak mély ürességben toltam ki magamból a megszeppent arcot… Ott vesztem el, amikor a pulzus száma utoljára adta ki erejét és végül is csak egy…

Vendégírások

Szembenéző

Vendégszerkesztő

Szűk bőrben lefutni az egészséges karma talpa alá, miközben hátadban a kés és késben a lábad, olyan érzésnek tudom, hogy azt TE se volnál képes megbizsergetni. Egy szál cigarettáról elmondható az élet gyöngyöző elmúlása. Csak mi hitvány emberi élőlények nem…

Vendégírások

Ha feladnám…

Vendégszerkesztő

Kövek. Súlyok és mész. Háromszor is csak ez az egy, ez a förtelmes gerinctelenség fed fel… Erekbe húzódó vastag láz törtel, míg nem a folytogatás kínja üti meg. Adjam fel? Még csak legmélyebb szívem se engedi, hogy maguktól, a fáktól…