vendégírás

Júniusi eső

Júniusi eső

mikor a busz ablakán lefolyik az esőcsepp. sír helyettem is az ég, mintha sok lenne a lélek, a jelen, a lét. egy szavad lélekjel; élek, ha megfogod kezem, az jelenlét, lélekje minden eredőnek. lélekjelenlét a víz: belőlünk kiszivárgott pára, csók…
Tótörténet

Tótörténet

Nem tudom mi van ezzel a hellyel, de többedszerre mentett meg minket az idén. Napernyők, üres fagyispult, némi szél, kigyúrt emberek, és mindezeken túl kócos tóhullámok. Én még úgy emlékszem rá, mint a nyár legszebb helye, ahol egy gombostűt sem…
Honvágy

Honvágy

honvágyom egy olyan életbe aminek soha nem éreztem az ízét tudom, hogy te sem mégis büszkén emelgeted az orrod vagy folyton más irányba csavarod a fejed ameddig bele nem roppan a nyakad pedig szemedbe kiabálok. Tudom, ez is az én…
Boleró

Boleró

üzentek az angyalok ég és föld fellázadnak megsemmisitő vágy zenéje dobol szerelmes ölelésre forgunk, ritmusra izzunk körbe-körbe körülöttünk forog- forog világ lélekmadara repülünk körbe- körbe dervistáncra dobban a láb szárnyal a kar csipőn pörgős szoknya libben, táncold újra, építsd újra,…
Burokba zárva

Burokba zárva

Bezárva vagyok, innen senki sem enged. Mindenki megnéz, aztán csak tovább megy. Burkomban csak jönnek és mennek az emberek. Megnéznek, kinevetnek lenéznek majd elhagynak. Sokszor csak összeesel feladva minden reményt. S akkor valaki jön és kezét köréd karolva átölel. Egy…
Ha tehetném…

Ha tehetném…

köréd csavarodnék jó szorosan mint az áldozatát fojtogató kígyó miközben lelkem fényévekkel távolabb libeg egy ismeretlen bolygó körül amely fényességért a Naptól esedezik Nem csillag – bár minden űrszondát megtéveszt. Kettészakadnék, hogy eldöntsem melyik a jobb elmúlás: levegőtlen ölelésbe fulladni…
Láng álom

Láng álom

  Sötét az ég Csillagok fényében, Vad láz remél Tested melegében, Eljött a perc, Mennyit vártam érte, Szunnyadva lelsz S mellém fekszel végre. Karod súlya Mellkasomhoz érve, Szívem dobog, Hevesebben kérve, Maradj velem Életem miértje, Aludj velem S boldog leszek…
Súrlódás

Súrlódás

Kölyök még a hajnal. Játszik, elbújik, majd meghal. Rutin szült egy porbogarat az ágy alá, Széllel mászkál, kacag. Biztos pontja az árnyéka, meg kétségesen meszes lábnyoma. Mi vagyunk. Életek óta. Cipő orrára száradt sár most a magány. Lekaparhatjuk, de karma…
Csak szempillantás

Csak szempillantás

A csillagos égbolt Csüggesztett kék volt, Reményvesztett ágyban Kerestem álmában. Gitár húrja pengett, Szívem belerengett, Emlékképek száza, Elmém babonázza. A homokszem lepergett, Az emlék visszakerget, Könnycsepp szemem marja, Vagyok, egyedül maradva. – Majd egy évvel később: Teagőz és lámpafény, Ködbe…
Noktürn

Noktürn

A fal legapróbb repedéseibe szorulnék. Oda szorított a légkörben mozgó molekuláid száma, s amint ott a nap első sugarait falnám,  a meglapult csend embriójává válnék. Árnyékod meg úgy vetülne, mint a köldökzsinór, táplálva vagy éppen fojtogatva érintkeznél. Egy csepped sem…

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás