vendégírás

Fura

Fura

  behemót várakat építettek a fal vastagabb mint magasabb azt mondják a világosság forrását őrzik odabenn pedig a nap idekint ragyog azt mondják gonosztevők vadorzók szörnyek és bestiák ólálkodnak mindenütt nem szabad bízni bennük mind egyformák egytől egyig még egyel…
Levelek Hozzád

Levelek Hozzád

I. Kedves …! Első látásodra , csilingelő cseppek , jókedvű szikrák csobbantak, zuhogtak fura sejtelmeket bennem. Apró mozaikdarabokra estek szét előttem, nem akarnak hasonlítani a megszokott csillagképekre sem. Szöknek éji harangszóhoz, beszédes vándorokhoz előlem, ne tudjam nevükön szólítani, összerakni, fegyelmezni…
Jó lenne

Jó lenne

A szép emlékek után nincs tiszta emlékezés, csak sóvárgás. Mennyire jó lenne visszamenni, újra ott lenni, hajszáltól cipőtalpig eggyé válni a város nyüzsgésével, elveszni a sikátorok labirintusában, miközben újra és újra észrevesszük, hogy ugyanaz a romkocsma mellett már negyedszer mentünk…
Érzelmek luxusában

Érzelmek luxusában

Ülök az irodában az asztalomnál, rendezgetem a feladataimat. A hideg októberi reggelen lassan melegszik fel a kezem, alig érek az egérhez, az is jégcsappá fagyott az éjszaka folyamán. Nézem adupla monitoraimat és erősen koncentrálok, hogy minden programba belépjek a különféle…
Rosta; Füvek őriznek

Rosta; Füvek őriznek

Rosta Homokot szitáltam, gyermek voltam, kannából vizet öntöttem, pancsoltam. Várat építettem kőkatonákkal, árkot köréje kislapáttal. Felnőttem, embereket rostálok, Vizek csordulnak bennem, megbocsátok. Lelkem építem, kő a szellem, megtetézem azt érzelemmel. Füvek őriznek Füvek őriznek emberes titkokat, alulról, ha nézed hegyükön…
Földre szállt álruhás áldás

Földre szállt álruhás áldás

Angyalként szárnyalva az örökkévalóságban, földi életem történetét egy tekercs pergamenre írva, könnyed fuvallattal a földi élet örvényébe eresztem. Földre szállva, az első levegővételnél, az első üvöltő hangnál az édesanyám földre szállt álruhás áldásként fogad bízván, hogy az aprócska lábakat megkímélik a…
Különbözünk

Különbözünk

Te reggelire mindig kiflit ettél, én meg zsömlét. Te minden nap kávéval frissítetted magad, én meg kapucsínóval. Te folyton elaludtál, én meg hajnalban keltem korán. Te rózsát tettél a szobába, én meg orchideát. Te a párna alján feküdtél, én meg…
Ki vagyok én?

Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Csak egy  átlagos nő… Kinek lelkét  össze – vissza karcolta az élet, de örömből is kapott épp eleget már. Ki vagyok én? Az örök lázadó… Aki már nem hagyja, hogy a sors csak úgy sodorja, ki tudja…
pára

pára

nyomot hagyunk egymásban, forró lehelet hideg ablakon, melyen át a tájat bámulva kutatod, vajon hol lakom… van-e otthonom rajtad kívül? bőröd alatt, ott a helyem. szárnyatlan madarak röptéből ragaszd össze buja kis életem. Írta: Papp Viktória Kiemelt kép: https://images7.alphacoders.com
Esti teázás közepette

Esti teázás közepette

Este van. Újra. S Te nem vagy az aki voltál. Legalábbis nem az, aki tegnap voltál. Tudom, hisz épp te mondtad azon a nyáron. Esti teázás közepette, Mikor az est hullócsillagos leple a mezőt már rég befedte, Meglásd, változásod változása…
Első látásra

Első látásra

mintha már sokadjára mintha már utoljára mintha már szeretnél utadról letérnél mintha már égetnél mintha már kérlelnél volnál egy látomás szivárvány álmodás. Írta: Zsatkovics Edit Kiemelt kép: http://www.pexels.com

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás