vendégszerkesztő

Ringató

Ringató

A tengerbe néztem és magamat láttam. A fénylő bánat milyen határtalan. Sósan háborogva szétmart egy érzés. Majd eltakart, mint a leglágyabb féltés. Cserepes számon éreztem a hullámot. A legsötétebb mámoros csókot. Aztán felnéztem és nem láttam mást, csak pár sirályt…
A felidézés luxusa

A felidézés luxusa

Benedek erősen rángatja a kezem…  – Annnna! Annnnnaaa megyünk a kisvasúttal? – Annyira örül, hogy egy pillanatra el is felejtem, hogy  miért is indulunk útra, vasárnap reggel nyolc óra nulla nullakor, alvás helyett… Mikor  ezek a  reggelek az örök pizsamanapok előhírnökei.…
Szent háború

Szent háború

maradtam. néztem a viharon és esőn keresztül, arcomba vigyorgott a tegnap. lehangolt akkordokat penget a jobb kezed, a bal pedig a megmaradt szívveréseket számolja, ütemekben számolva. kívülről beszélsz a fájdalom és álmok közül. mert soha nem maradhatsz tovább, csak ócska…
Anya, a minden – az utolsó rész

Anya, a minden – az utolsó rész

Nagyon érdekes jelenség az, amikor az emberrel megtörténik A dolog. Az, hogy azután hogyan viszonyulnak hozzá az ismerősei, családtagjai, esetleges barátai. Erről a témáról csak most tudok érdemlegeset írni, mert, így 2 évvel a műtét után körvonalazódnak ezek a dolgok.…
Belém ivódott pillanat

Belém ivódott pillanat

Hegytető és hűvös árnyék. Madárraj zuhog füleimben, szemembe homály tör be, halvány világosságok minden foszlányát elmélyítve. Pereg a perc eső képében az ablakon, a megrökönyödött lécek közé… méreg nélküli szavakkal belém ivódott e pillanat.   Írta: Pliszka Tímea Kiemelt kép:…
Anya, a minden

Anya, a minden

Nem szeretnék se hosszú, se túl szomorú írást közölni veletek. Egész egyszerűen csak kiírnám magamból mindazt, ami az elmúlt két évben történt Velünk – így nagybetűvel. A családdal, az egységgel, Anyával, a mindennel. A szobában meggyújtottam az összes gyertyát és…
2

2

halmazban hullanak ránk a mindennapok szürkeségei. percbe öntve hallgatod a napfény áradását a halántékodon. semmi hang csak egy sötétkék fénykép, amit együtt csináltunk a Tisza partjának pilláinál. ahol még hajnal van és reszket a levegő a torkomban. jelentéktelen mozdulattal fordulok…
Posztmodern

Posztmodern

Nem érthetem, milyen vagy akkor, mikor nem vagy velem. A térnek van egy furcsa és aggasztó sajátossága: nem tűnik el csak úgy veled s velem. Hiába fonódok beléd és szántom fel a centimétereket közted s köztem, a levegő ellenáll mindennemű…