Vers

Szinapszis

Szinapszis

korai nyárestéken felejtett villogó fogzománc, felhúzott sátrakban lebomló nevetés, aztán a csendből ki nem hallott dallamok helyett 6 köbméter feszültség. milliméterekre zsugorodott köztünk a tér. ennél tovább aligha közeledhetnénk – taszítjuk egymást, mint két azonos pólus. érintés hiányában dodzsemeznek bőrünkön…
Boleró

Boleró

üzentek az angyalok ég és föld fellázadnak megsemmisitő vágy zenéje dobol szerelmes ölelésre forgunk, ritmusra izzunk körbe-körbe körülöttünk forog- forog világ lélekmadara repülünk körbe- körbe dervistáncra dobban a láb szárnyal a kar csipőn pörgős szoknya libben, táncold újra, építsd újra,…
Analízis

Analízis

Tapintatlan gyermekkorok súlya alatt megroppant polcok közül párolog bele az ólmos levegőbe, a szúette bútorzatnak velejéig hatol ez a némán ordítozó bomlásreakció. Itt valami bűzlik – érzi, ahogyan ebben a késő őszi rothadásban megremeg az idővel versenyző tavasz. Megérkezése az…
Két mondat

Két mondat

Nincsenek jegyzetek. A lapok ürességének árnyéka nyugodtan pihen a fiókban, nem zavarja senki, és tulajdonképpen ki is tenné, hisz mi nem is vagyunk, csak a testünk ráncigál fel mindennap az ágyból, igen, az éjjel koordinátáival szövetkezve a nyirokcsomóinkba hatol, azokba,…
Értsd meg lelkem…

Értsd meg lelkem…

Értsd meg lelkem üres hangját, mint a zongorát kotta nélkül… Értsd meg a szavaim, a hangom nélkül. Értsd meg a lelkem,csendben – szótlanul. Nem kell a világ zaja, nem kell,hogy mindenki értsen, de te értsd meg a lelkem néma hangját……
Virágot lépő lány

Virágot lépő lány

Felszabdalt ujjú csalánok jeges csípőjű nádasok mocsári kígyóhínárok közül sírás hallik sírás hallik alkonyodik. Vízorgona sípjaiból röppent csöppszikrákból szőtt fátyolban didergő erdei tavon leány lépked leány lépked nyomdokában fehér virág terem hajnalodik, fehér virág terem.q Írta: Zsatkovics Edit Kiemelt kép:…
Az ágyamban feküdtem…

Az ágyamban feküdtem…

Az ágyamban feküdtem, A párnámat öleltem. Azt képzeltem, hogy te vagy, így talán könnyebben alszom el. A szobám a parfümöd illatával teli. Talán, Ha így alszom És erősen koncentrálok, Akkor érzem a kezeidet, ahogy Átölelnek. Érzem a szádat, Ahogy az…
Burokba zárva

Burokba zárva

Bezárva vagyok, innen senki sem enged. Mindenki megnéz, aztán csak tovább megy. Burkomban csak jönnek és mennek az emberek. Megnéznek, kinevetnek lenéznek majd elhagynak. Sokszor csak összeesel feladva minden reményt. S akkor valaki jön és kezét köréd karolva átölel. Egy…
Ha tehetném…

Ha tehetném…

köréd csavarodnék jó szorosan mint az áldozatát fojtogató kígyó miközben lelkem fényévekkel távolabb libeg egy ismeretlen bolygó körül amely fényességért a Naptól esedezik Nem csillag – bár minden űrszondát megtéveszt. Kettészakadnék, hogy eldöntsem melyik a jobb elmúlás: levegőtlen ölelésbe fulladni…