Életcél
Életcélod, lehet csak a lét s a lélegzés. Tétlen bolyongás az utadon, míg véget nem ér…. Lehet célokkal teli, bár talán épp ezért nehéz… Mindig van egy másik út. Gondolat és akarat visz, mindkét út felé… Az egyik végén beteljesült…
Vers
A vágy virága
Jaj ,kipattant rügyű fájás magnak miért nem maradtál? Jaj kiáltom virágnak hervadó anyámnak Jaj, kívánok csupasz nyakamra máriafüzért esőhívó májust mert égig ágaskodva játszik rablópandúrosdit bennem a vágy megérinteni gyökerét egy virágnak Nappal is álmodó Hívnám a kankalint, kökörcsint jöjjön…
Árnyék
Árnyék amely egy életen át kísért. Az vagy te, boldog lélek. Egy árnyék, aki ott hagyott Tudom nem akarattal volt. Megtörtént. Sötét árnyék, amely néha rózsaszín. Árnyék ami színét váltja minden szomorú és vidám nap. Nem volt szándékos. Megtörtént. Gyere…
Csak egy létra
lennék ágy ahogyan kilök magából lennék reggeli ahogyan a torkodon akad lennék lift ahogyan két emelet közé szorít zsákutcába elkésett villamos elejtett uzsonna megbotlott ügyetlenség otthonfelejtett pénztárca túlórázott munkanap zivatar esernyő nélkül áramszünet villamospótló Mindez csak azért, hogy egy röpke…
Csak szempillantás
A csillagos égbolt Csüggesztett kék volt, Reményvesztett ágyban Kerestem álmában. Gitár húrja pengett, Szívem belerengett, Emlékképek száza, Elmém babonázza. A homokszem lepergett, Az emlék visszakerget, Könnycsepp szemem marja, Vagyok, egyedül maradva. – Majd egy évvel később: Teagőz és lámpafény, Ködbe…
Árnyékgyermek
Mintha csak árnyék gyermek lennék én, a világnak forgatagán. Küzdök magamért, hogy levessem láncaim egy árnyék világban egy életen át. Létezem és élek, csak úgy leláncolt testtel és lélekkel már rég.. Harcom vívom naponta, hogy szárnyat kapjak,láncok helyett. Nem leszek…
Mozgásban
csak menni, havas hegyekbe menni, pöttyös bögrét szorongatni, meleg tűz mellett ébredni. csak menni, magas fák közt kóborolni, mókusokkal tobozt szedni, a széllel kergetőzni. csak menni, messze, messze menni hol az egyik szem nem lát már, a másik szem megpihenni…
Kedvesemnek
Kinyitottad szívem lezárt kapuját, Elfeledtetted annak búját, baját. Derűt csaltál könnyáztatta szemembe, Vértemmé váltál minden küzdelmemben. Egyszerre lettél barát és szerető, Szerelmes elmét elfedő szemfedő. Eleven testemnek, izzó parazsa, Minden sóhajomnak sóvár panasza. Nevedet szívemnek falába véstem, Elfedve általa minden…
Párizsban nem sírnak a fák
Ahogy egy ismerős kabát suhan el a lámpaoszlop mellett, megannyi pillanatkép éled újra, s még többet az idő elfed. Azt mondtad, Párizsban nem sírnak a fák, sohasem könnyeznek, de néha a késő esti fénysugártól lombjuk fájdalommal görnyed meg. A színek…
Noktürn
A fal legapróbb repedéseibe szorulnék. Oda szorított a légkörben mozgó molekuláid száma, s amint ott a nap első sugarait falnám, a meglapult csend embriójává válnék. Árnyékod meg úgy vetülne, mint a köldökzsinór, táplálva vagy éppen fojtogatva érintkeznél. Egy csepped sem…
Múlás
Lásd ki mondom, egyedül maradtam, megint! Csak a szélcsapja be az ajtót néha. Miután ő is ritkán jár felém, s terít egy újabb porréteget az emlékek végtelen képtárára. Felvonul a díszes társaság, a múltam s nevetnek rám, orrom alá dörgölve,hogy…
Opus
Nem változtatható meg mindaz, amit az ablaküveg szilánkjain át rólad bepréselt a huzat. Egészen odáig megy, míg meg nem ütközik a bőr molekuláival, megszínezve azokat. Mert ezek vagyunk. Anémiás bőr alatt véraláfutás. Saját mechanizmus alapján tűnünk, felszívódunk. Gyilkos jelként összefonódva…
