Home › Post Tagged with: "Vers"

Vers

Vendégírások
Párizsban nem sírnak a fák

Párizsban nem sírnak a fák

Vendégszerkesztő
Ahogy egy ismerős kabát suhan el a lámpaoszlop mellett, megannyi pillanatkép éled újra, s még többet az idő elfed. Azt mondtad, Párizsban nem sírnak a fák, sohasem könnyeznek, de néha a késő esti fénysugártól lombjuk fájdalommal görnyed meg. A színek…
Vendégírások
Noktürn

Noktürn

Vendégszerkesztő
A fal legapróbb repedéseibe szorulnék. Oda szorított a légkörben mozgó molekuláid száma, s amint ott a nap első sugarait falnám,  a meglapult csend embriójává válnék. Árnyékod meg úgy vetülne, mint a köldökzsinór, táplálva vagy éppen fojtogatva érintkeznél. Egy csepped sem…
Vendégírások
Múlás

Múlás

Vendégszerkesztő
Lásd ki mondom, egyedül maradtam, megint! Csak a szélcsapja be az ajtót néha. Miután ő is ritkán jár felém, s terít egy újabb porréteget az emlékek végtelen képtárára. Felvonul a díszes társaság, a múltam s nevetnek rám, orrom alá dörgölve,hogy…
Vendégírások
Opus

Opus

Vendégszerkesztő
Nem változtatható meg mindaz, amit az ablaküveg szilánkjain át rólad bepréselt a huzat. Egészen odáig megy, míg meg nem ütközik a bőr molekuláival, megszínezve azokat. Mert ezek vagyunk. Anémiás bőr alatt véraláfutás. Saját mechanizmus alapján tűnünk, felszívódunk. Gyilkos jelként összefonódva…
Vendégírások
Morzsádért könyörgök

Morzsádért könyörgök

Vendégszerkesztő
soha el nem múló soha ki nem alvó soha le nem záró soha meg nem vádló soha fel nem hasító soha szét nem szakító soha le nem áldozó soha meg nem átkozó örökké oltalmazó szerelemkenyér morzsádért könyörgök Írta: Zsatkovics Edit…
Vendégírások
Tündérmese

Tündérmese

Vendégszerkesztő
Sosem ér véget, kell egy tündérmese. Hamupipőke, Csipkerózsika, vagy valami hercegnőcske. Sosem ér véget, folyatódik a történet. Hamu, tüske, kosz-piszok, keveredik össze. Ki vagyok én? Melyik hős? Csak sodródom az árral. Partra vetve érkezek egy másik világba. Rózsaszín pompa, nagy…
Vendégírások
Nincsmenekvés?

Nincsmenekvés?

Vendégszerkesztő
Mentesíthet a vágy a bűn terhe alól, ha szép? Nem jogos-e a bánat, ha lelkem nem él? Meddig kínzol még mond, meddig fájsz? Meddig téped lelkem meggyötört árbócát? Engedd szabadon elmém gyilkos, fekete méreg, mélyen sújtó átok, keserű epe, te…
Vendégírások
Nemcsak messiás

Nemcsak messiás

Vendégszerkesztő
Neki nincs vagyona és nem is kell, eldobott pénzt látva nem veszi fel. Neki nincs otthona, hisz legyen mért?! “Ágyam ott, ahol az alkonyat ért.” Neki nincs kabátja, mert az sem kell. Beköszönt ha a hó, ő nem fagy el,…
Vendégírások
Vad érzelmek

Vad érzelmek

Vendégszerkesztő
Nevessek vagy sírjak? Örüljek, ríjak, Nem tudom, mit érzek, Egyszerűen nem értem. A rengeteg indulat, Amit most kiírtam,  Köszönd annak, Hogy az életem elrontottad. Miattad sírtam, Miattad elzárkóztam, A te hibád, hogy élek! A te hibád, hogy nem haltam meg!…
Vendégírások
Gyűlölve…

Gyűlölve…

Vendégszerkesztő
Gyűlölve szeretni téged oly könnyű Gyűlölet – szeretet egy vékony cérna Nem gondolni rád, felejteni érdemes Valaha szerettelek, ma már gyűlölet mardos. Fájdalom, keserűség marcangol El nem felejtve a hazugságot El nem felejtve… Kitörölhetetlenül bevésődve Gyűlölve szeretni oly könnyű… Írta:…
Magazin
Merülés

Merülés

Vendégszerkesztő
Fáj az utca most a vékony esőben. Napok óta lóg egy fehér ing az első ház teraszán. Nem tart fölé ernyőt az idő. Majd összegyűlt víztömeg súgja, hogy ugyan mit keresem, mert bennem él  a vergődő. A csend komponenseit keresi.…

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás