Home › Post Tagged with: "Vers"

Vers

Uncategorized
La vraie vie

La vraie vie

Vendégszerkesztő
völgyben fent hegyen lent szépsége benned rend szakadék peremén köveket tol a szél felrepülsz éjjelen megéget édene nevetés zokogás szájra írt változás hűséged elkísér árulás társaként nyugalom végtelen félelem mély verem ’selavi’ kalapol boldogság valahol…     Írta: Kocsis Erika…
Magazin
miért tűnt el?

miért tűnt el?

Lovász Szilárd
Rengeteget gondolkodtam azon, hogy milyen bejegyzéssel térjek vissza. Akik olvassák az oldalt, azok rájöttek, hogy az utóbbi időben nem voltam teljesen aktív, nem hoztam új cikket, s rengeteg régi cikket osztottam meg újra. S mindennek egy oka volt, amiről jelenleg…
Magazin
Csak akkor!

Csak akkor!

Simófi Annamari
Ahogy rám nézel, ahogy ölelsz. Ahogy mindig kiráz a hideg… Ahogy azt mondod “Szia” Ahogy az ajtóból szaladsz vissza. Mikor csak a kezemet fogod, vagy mikor ajkab hagy rajtam nyomot. Mikor érzem, hogy figyelsz, vagy lassan a nyakamra lehelsz. Ha…
Magazin
Nem hagy aludni a szerelem

Nem hagy aludni a szerelem

Antal Andrea
Aludni kéne már mert holnap korán kelsz de úgysem hagylak mert még egy utolsó puszi kell (és még azután száz) és mert nem akarok elszakadni meg nem hagy aludni a szerelem pedig már csak 5 óra és szól az ébresztő;…
Vendégírások
Nem haltam meg!

Nem haltam meg!

Vendégszerkesztő
Nem haltam meg! Nem, nem haltam meg. Csak egy angyal csókolt meg. A csókkal elrepültem. Elvette terhem, Szabad lettem. Nem, nem haltam meg. Attól, hogy nem látsz, még élek, Csak már semmitől sem félek. Keress meg szívedben,  ott hajózok ereidben.…
Magazin
Kettészakítani a világot

Kettészakítani a világot

Antal Andrea
néha szeretném kettészakítani a világot ezt úgy képzelem hogy az egyik felében csak mi lennénk a másikban pedig minden amit magunk mögött hagynánk minden szorongásunk és minden rossz emlékünk fényévnyi távolságra kerülne tőlünk és mire körbe érne egy gondolat mi…
Vendégírások
Éjszaka

Éjszaka

Vendégszerkesztő
ÉJSZAKA   Lomhán folyik Fekete árnyképként Egyenest előttünk sötét, puha bunda, Nem látni már Aranyszín táncában Nappalunk őrzőjét, két szemét lehunyta. Csúszik a SZÉT, Gabalyog az ÖSSZE, Homályos karjában a BIZTOS elveszhet, Békés az ádáz, Baljósból biztató, Mételyes haragra kínál…
Vendégírások
Fura

Fura

Vendégszerkesztő
  behemót várakat építettek a fal vastagabb mint magasabb azt mondják a világosság forrását őrzik odabenn pedig a nap idekint ragyog azt mondják gonosztevők vadorzók szörnyek és bestiák ólálkodnak mindenütt nem szabad bízni bennük mind egyformák egytől egyig még egyel…