A barátság, mint föld…
Az igaz barátság, mint a föld, túlélhet mindent. A föld mindig föld marad, mint az igaz barát, örök. Eshet eső, lehet perzselő nap. Tűz sújtotta föld rész. Ki az igaz barát? Kit a szíved és lelked annak érez… Az, ki…
Vers
“Akkor is írnék, ha a verseimet az asztalfiókban látnám újra.” – interjú Heic Beátával
Ma egy olyan személlyel készült interjú, akinek sorait már többször is olvashattátok a Lendület Magazin oldalán, ő nem más, mint az egyik vendégszerkesztőnk: Heic Beáta. Gyönyörű verseinek írását 20 éve kezdte el, és azóta is rendületlenül ontja a szavakat érzéseiről,…
Analízis
Tapintatlan gyermekkorok súlya alatt megroppant polcok közül párolog bele az ólmos levegőbe, a szúette bútorzatnak velejéig hatol ez a némán ordítozó bomlásreakció. Itt valami bűzlik – érzi, ahogyan ebben a késő őszi rothadásban megremeg az idővel versenyző tavasz. Megérkezése az…
Két mondat
Nincsenek jegyzetek. A lapok ürességének árnyéka nyugodtan pihen a fiókban, nem zavarja senki, és tulajdonképpen ki is tenné, hisz mi nem is vagyunk, csak a testünk ráncigál fel mindennap az ágyból, igen, az éjjel koordinátáival szövetkezve a nyirokcsomóinkba hatol, azokba,…
Értsd meg lelkem…
Értsd meg lelkem üres hangját, mint a zongorát kotta nélkül… Értsd meg a szavaim, a hangom nélkül. Értsd meg a lelkem,csendben – szótlanul. Nem kell a világ zaja, nem kell,hogy mindenki értsen, de te értsd meg a lelkem néma hangját……
„Az alkotással teremtem meg a saját közegem…”-ajánló Damu Zsanett soraihoz
Az ember sok dolog miatt kezdhet el írni. Valaki egy szerelmi bánat után ragad tollat, mások a természetet akarják leírni. Minden embernek megvan az a pont, ami miatt úgy érzi, az írással tudja kifejezni magát. Ma egy olyan embert, nőt…
Virágot lépő lány
Felszabdalt ujjú csalánok jeges csípőjű nádasok mocsári kígyóhínárok közül sírás hallik sírás hallik alkonyodik. Vízorgona sípjaiból röppent csöppszikrákból szőtt fátyolban didergő erdei tavon leány lépked leány lépked nyomdokában fehér virág terem hajnalodik, fehér virág terem.q Írta: Zsatkovics Edit Kiemelt kép:…
Az ágyamban feküdtem…
Az ágyamban feküdtem, A párnámat öleltem. Azt képzeltem, hogy te vagy, így talán könnyebben alszom el. A szobám a parfümöd illatával teli. Talán, Ha így alszom És erősen koncentrálok, Akkor érzem a kezeidet, ahogy Átölelnek. Érzem a szádat, Ahogy az…
Burokba zárva
Bezárva vagyok, innen senki sem enged. Mindenki megnéz, aztán csak tovább megy. Burkomban csak jönnek és mennek az emberek. Megnéznek, kinevetnek lenéznek majd elhagynak. Sokszor csak összeesel feladva minden reményt. S akkor valaki jön és kezét köréd karolva átölel. Egy…
Ha tehetném…
köréd csavarodnék jó szorosan mint az áldozatát fojtogató kígyó miközben lelkem fényévekkel távolabb libeg egy ismeretlen bolygó körül amely fényességért a Naptól esedezik Nem csillag – bár minden űrszondát megtéveszt. Kettészakadnék, hogy eldöntsem melyik a jobb elmúlás: levegőtlen ölelésbe fulladni…
Életcél
Életcélod, lehet csak a lét s a lélegzés. Tétlen bolyongás az utadon, míg véget nem ér…. Lehet célokkal teli, bár talán épp ezért nehéz… Mindig van egy másik út. Gondolat és akarat visz, mindkét út felé… Az egyik végén beteljesült…
A vágy virága
Jaj ,kipattant rügyű fájás magnak miért nem maradtál? Jaj kiáltom virágnak hervadó anyámnak Jaj, kívánok csupasz nyakamra máriafüzért esőhívó májust mert égig ágaskodva játszik rablópandúrosdit bennem a vágy megérinteni gyökerét egy virágnak Nappal is álmodó Hívnám a kankalint, kökörcsint jöjjön…
