Összegyűrtem az arcod
Összegyűrtem az arcod, Zsebre tettem, majd átöltöztem. És máig én vagyok a ruhafogas, te meg a rá nem akasztott kardigán. Beléd burkolózom, mióta hűvösek a reggelek. Úgy vágyom rád… Úgy vágynék már érezni egy kis meleget, Mint csonttá fagyott faágak…
