– Szia!
– Szia!
– Hogy vagy? Nem találkoztunk már egy elég hosszú ideje…
– Hát igen. Nem volt mit mondanom neked. Sőt, még látni se szerettelek volna.
– Miért is?
– Hogy miért? Mert fájdalmat okoztál nekem. Én megbíztam benned, te meg csak kihasználtál! Kidolgoztam miattad a lelkem, minidig mindent megtettem érted, s még úgysem voltam elég jó neked. Ha pénzre volt szükséged, azt adtam, ha szaladni kellett valahova, mindig szaladtam. Még a szüleimnek is hazudtam érted! S neked még úgysem voltam elég jó! Amikor az első veszekedés megvolt, s először nemet mondtam neked, egyszerűen kidobtál. Mint egy használt rongyot!
– De nekem még mindig a legjobb barátom vagy…
– A legjobb barátom? Te azt sem tudod mit jelent ez a szó!
– Pedig én emlékszem, hogy ott voltam neked.
– Mikor?
– Mikor nem volt kivel ebédelj, s együtt mentünk.
– Jaj, tényleg! Azt el is felejtettem. De akkor hol voltál, amikor a fürdőszoba padlóján sírtam? Amikor teljesen egyedül voltam. Amikor senki se volt mellettem. Hol voltál, amikor szükségem lett volna rád? Amikor megakartam ölni magam?
– Mondtam már, akkor elfoglalt voltam…
– Elfoglalt? Mégis mivel?
– A kutyám mostam.
– Én kérek elnézést. Sajnálom, hogy azt hittem, hogy a legjobb barát feladta az, hogy melletted álljon! És segítsen, amikor nem vagy a legjobban. Hogy támogasson.
– Te voltál az, aki megakart engem változtatni. Te sem tudod mit jelent a legjobb barát szó.
– Én csak azért kértem, hogy változz meg, hogy többet legyél ott nekem. És igazán mellettem állj! De te még erre sem voltál képes. Mindig neked kellett a legjobb legyen. Az sose érdekelt téged, hogy én mit érzek.
– Mert sose mondtad el…
– Mikor mondhattam volna el? Sosem akartál meghallgatni. Mindig csak azt kellett csináljuk, ami neked volt jó.
– Azt hittem az neked is jó volt.
– Én csak azért csináltam, mert élveztem a társaságod. Mert szerettem veled lenni. De még te sem képzelted azt, hogy én azt élveztem, hogy össze-vissza rohangáltam a városban, hogy neked rendezzem el a dolgaid.
– Tudom, hogy elrontottam sokmindent. S tudom, hogy lassan hat hónapja nem írtam neked. De nekem még mindig te vagy a legjobb barátom. És újra szeretném kezdeni veled. Te akarod?
– Ezt át kell gondolnom…
A fenti beszélgetés köztem és a volt legjobb barátom között hangzott el. Nem azért osztottam meg, hogy ártsak vagy kinevessem őt. Hanem azért, hogy példát mutassak. Annak, hogy milyen embereket kell kivágni az életünkből. Az ilyenek nem a legjobb barátaink akarnak lenni, hanem csak ki akarnak minket használni. Én is bedőltem ennek, de szerencsére sikerült kitörnöm. És most boldogabb vagyok, mint valaha. Először fájni fog, de s félni fogsz, de a szabadságnál nincsen is édesebb érzés!
Hamarosan jelentkezem…
Kiemelt kép: https://tintadedos.wordpress.com
