Pillanatok. Melyekben érzed a szeretetet. Furcsa belegondolni, de vannak páran az életben akik tényleg, igazán szeretnek. Az emberek, akik mindig ott állnak ha baj van, és szívből, szeretettel adnak. Akiknek nem tartozol semmivel, hiába adták neked fél életüket. Szeretnek, és ott vannak. Óvnak, oltalmaznak. Mert ugyanúgy, ahogy te nekik, neked is ők azok, akik számítanak.
Bár néha félelmetes. És elgondolkodtató. Néha megijedek ettől. Hogy túl fontosak. Vagy talán én vagyok túl fontos – amit nem is értek hogy lehetne, mert nem sok az, ami vagyok. Mert nincsenek elvárások, de valahogy mégis vissza akarod adni azt, amit kapsz. Mert éreztetni akarod, hogy mennyire fontos az, hogy ez az egész veled és benned van.
Kép: pinterest.com
Karácsony közeledik. A szeretet, boldogság és béke ünnepe. Belegondolva a magányosak ellensége. De ha valaki egyedül van, attól még nem feltétlenül magányos. Én egyedül vagyok, de mégsem érzem, hogy a magány fekete dementora bekebelezne és teljesen kiszipolyozna. Mert itt vannak Ők. Akik fontosak. Akik talán túl sokat számítanak. És adni szeretnék. Teljes szívvel, igaz szeretettel. De az, hogy ők mit is jelentenek, talán szavakkal, tettekkel kifejezhetetlen..
Megmagyarázhatatlan jelenség. Örök életre szóló lehetőség. Mert Ők, akik ott vannak, bizony ott is maradnak. Most már el is hiszem, hogy soha, nem mennek sehova..
És hogy, Ők, hogyan és miért kerültek oda? Nem tudom.. De ez talán maga a csoda. Mindig mindenkit másfelé sodor a szél, nem is értem merre visz és miről mesél. De valamiért oda fújta azokat a mosolygó arcokat és segítő karokat, akikbe akár baj van, akár nincs, mindig belekapaszkodhatsz. Ők azok. Ott vannak. Néhányan már évek óta, páran meg csak néhány hónapja. De ott vannak. Ők. Senki más. És ez az amiért az egész egy nagy angyali varázs.
Talán elcsépelt. És igen, valóban közhely. De most már kezdem elhinni, hogy a szeretet talán tényleg körülvesz..
