Sokszor mondtam már búcsút, de még soha nem örökre.
Sokszor voltam dühös, éreztem, hogy itt a vég,
kiabáltam, sírtam, nevettem, őrlődtem, boldog voltam,
érzelmi hullámvasúton ringatóztam.
Szerettem és szeretve voltam.
Búcsút mondok, és talán most örökre.
Engedem, hogy szabad légy, hogy szeress, és megtaláld önmagad.
Engedem, hogy éld az életed – egy olyan életet, amilyet igazán akarsz.
Engedem, hogy boldog légy, és hagyom, hogy saját döntéseket hozhass.
Engedem, hogy menj, hogy járd a saját utadat, hogy éld ki minden vágyadat.
Engedem, hogy átéld a pillanatokat, és hagyom, hogy minden jót marékszám kapj.
Engedem, hogy az légy, aki vagy, és hagyom, hogy a jövőnek élj, ne pedig a múltban ragadj.
Engedem, hogy éld az álmaidat, hagyom, hogy megírd a történetet, amit igazán magadénak tudhatsz.
Engedem, hogy szívből nevess, és nem hagyom, hogy miattam valaha bármit is megkönnyezz.
Engedem, hogy megtaláld a másik feled, és nem hagyom, hogy elengedd- úgy, ahogy én most téged.
Engedem, hogy élj, szabad légy, és meglegyen mindened.
Kívánok Neked csodálatos, boldog életet.
Ez minden, amit tehetek érted.
Mert szeretlek annyira, hogy a te érdekeidet nézzem.
És az, hogy nekem fáj-e, nem számít már.
Csak neked jó legyen.
Kiemelt kép: www.chobirdokan.com
