Talina talizmánja

Talina talizmánja

Ez alkalommal Talináról és az ő Talizmánjáról szeretnék szólni pár szót, habár szerény személyem szerint ő is megérdemelné ezt a címet, hiszen ő is egy élő talizmán, aki szerencsét és boldogságot hoz az embereknek, s ha nem is a zsebünkben hordjuk őt, a szívünkben biztos helye van.

1454224_697693870240979_1173078089_n

Juditról első ránézésre azt hihetnénk, hogy csupán egy szeleburdi lány, ami egyrészt igaz is, hisz mindig életvidám hozzáállásával bárkinek példát mutathatna, mosolyával pedig egyből szebbé teszi a szürke hétköznapokat. Másrészt viszont legbelül egy igazán komoly lánnyal állunk szemben, aki minden nehézség ellenére is képes adni a szívéből egy darabot azoknak, akik épp rászorulnak.

Ez a lány mindenben képes meglátni a szépet, valami különlegeset, s ennek a szemléletmódnak köszönhetően, írásaiban a hétköznapi dolgokat is képes feltűntetni apró csodákként. Egy-egy bejegyzés után pedig elgondolkodik az ember, hogy ő vajon eddig miért nem vette észre ezeket a dolgokat, s talán fogékonyabb lesz az élet apróbb dolgai iránt is.

“Mosolyognia kellett miközben mélyeket szippantott, és a ház előtt frissen kinyílt, illatozó orgonabokorra nézett. Boldog szeretetet érzett és emlékek tolultak agyába. Édesapja sokszor hozott a lila apró virágú illat-buzogányból Édesanyjának. Szerették az illatát. Szülei házánál volt belőle fehér is. Végigkísérte gyerekkora tavaszain.
Nézte a virágocskákat, az aprólékosan kidolgozott, visszafogott lila árnyalatát, a szabályos, mégis egyenként egyedi szirmocskákat. Csoda volt ez, és egy illatozó emlékkosár.”

Jó lenne, ha mindenki, ha csak rövid időre is, de úgy látná a világot, mint Judit. Elmerülne egy-egy hóvirág látványában, vagy nagyot szippantana az orgona virágainak mézédes illatából. Álljunk meg egy percre és nézzünk szét egy kicsit, mielőtt belevetnénk magunkat újra a mókuskerékbe, hisz mindenhol csodák vesznek minket körbe, csak jó szem kell hozzá.

„Ültem ma az irodában. Dolgoztam keményen, szigorúan, ahogy elvárják. Az ablakon a függöny szorosan behúzva, nehogy a külvilág bármely apró öröme megzavarjon komoly és fontos munkánkban. Bámultam a monitort, ujjaim gépiesen mozogtak a billentyűkön. Magamon kívül voltam, egymagamban, társaimmal. Társas magányban. Aztán egyszerre azon kaptam magam, hogy az asztalon ugrándozó, cikázó fény-foltocskákat nézem. Az órám kövei visszatükrözték a függöny szigorúságán rakoncátlanul átszökő tavaszi napfény egy sugaracskáját. A szivárvány minden színe jelen volt arra a pár pillanatra – ott táncoltak az asztalom sivár lapján, megkacagtatták még az unalmas papírokon heverésző lomha számokat is. Kacagott a szívem is velük, sajogva kacagott. Visszacsillogott a fény-szilánkokban a Balaton part: a hajnali séták, a délutáni láblógatások, de még a vészjósló viharok meghitt összebújásából is felsejlett pár érzés… Csodaország rám kacsintott, megcsiklandozta lelkem. Visszavár. ”

S ha szeretnétek még többet megtudni Juditról, olvassátok el a vele készült interjút is, ha még nem tettétek volna eddig : http://lenduletmagazin.hu/interju-talinaval-azaz-cseh-judittal/

Szerző:

Szellőrózsák a viharban. Névtelen kifestőkönyv. Virágokkal teli hómező. Szürke álom. Szótlan dallamok. Néma sikolyok. Káprázat fehér ruhában. Porrá őrölt pipacsszirmok. Hiányos kirakó. Csillogás a víztükrön. Erőtlen szárnysuhogás. Reszkető árnyék. Mézédes galagonya. Keserű szirup szívedben.