Támaszom vagy

Támaszom vagy

Nem tudtam, hogy a boldog szerelemről lehet írni. Azt hittem, a jó dolgokkal együtt az írás el fog tűnni, és többé nem lesz itt ihlet meg nyakatekert monológok. De mégis megmaradt minden, azt leszámítva, hogy végre nem a fájdalom vezeti a kezemet miközben ezeket a sorokat írom. Hogy vannak olyan érzések, amiket szavakba lehet foglalni és meg is éri. Én eddig csak az érzelmek negatív oldalát ismertem, pozitívumokat meg csak a másodperc töredékéig éreztem.

Fülbemászóan szeretlek, tudod, mint egy dallam, amit egész nap dúdolsz és sosem unod meg. Nekem legalábbis ezt jelenti ez a kifejezés. Egyszer csak előbújt ez az érzés és azóta jelen van. Törvényszerűen. Mintha belém ivódott volna. Esély sincs arra, hogy csillapodjon, csak fokozódik napról napra. És nem is akarom, hogy alább hagyjon, hogy elmúljon.

Mindenkinek eljön az a pont az életében, amikor hirtelen minden megváltozik. Vagy saját döntésnek köszönhetően, vagy mert az élet ezt ajándékozza. Én azt hiszem, a kettő ötvözete vagyok. Már túl sokáig lubickoltam a semmitmondó érzések és embereket között. Ahol csak én szerettem úgy igazán, a másik meg csak fürdött benne, de adni nem adott nekem vissza semmit. Egy ideig óráig ez még meg is felel, ha csak szeretni akar az ember, de szeretve lenni nem.

Régen mindig féltem. Rosszul voltam. Meg pánikoltam. A túl soktól, a túl kevéstől, a mindentől, a semmitől, a bizonytalanságtól. A komfortzóna elhagyásától, mert azon kívül se volt jobb. Igazából sehol se, mert nem volt helyem a világban. Mert van, amikor nem szabad egyedül mozdulni: amikor két ember kéne hozzá és csak az egyik teszi meg a merész lépést, aztán egyedül is marad, mint a kisujja.

Kép: www.pexels.com

Végül mégis kilépsz a komfortzónádból. Vagy kimozgatnak. De nem úgy, mint eddig… Ki akartam próbálni milyen az élet a biztonságos, megszokott övezeten kívül, de segítségre volt szükségem. Támaszra, hogy tudjam ott is biztonságban leszek, ahol minden új, fényes meg sziporkázó. Hogy tudjam, nem fogok megvakulni tőle.

Mindig kell egy kis stabilitás az életbe, hogy tudjuk minden rendben lesz. Egy biztos pont. Akire ránézhetsz, hogy ne ess el, amikor elszédülnél az élet forgatagában. Aki megfogja a kezed, amikor megcsúsznál a váratlan események jégtengerén. Aki.

Támaszom vagy. A biztos pont. Ami nélkül éppen tudnék élni, de nem akarok.

Szerző:

Rodonit Zoé

“Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető.Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap!Hiszek a csodákban.”
/Audrey Hepburn/

Szólj hozzánk!