Ma egy olyan lelkes költőnőt ismerhettek meg, aki már gyermekkora óta ír és a mai napig természetes lételeme az írás. Dufek Mária szárnybontogatásaira már korán felfigyeltek, versei megjelentek a Nyitnikék című iskolaújságban. Ahogy sokan másoknak, az írás neki is a kikapcsolódás, az öröm forrása, ám Mária egy különleges célt is a fejébe vett, költeményeivel nemcsak örömöt szeretne okozni vagy a saját érzelmeit megosztani, hanem igyekszik régi, elfeledett szavakat, ritka szókapcsolatokat újra a közkincs részévé tenni, ezzel az olvasói szókincsét is gyarapítani.
A párkányi költőnő példaképei József Attila, Áprily Lajos, Nemes Nagy Ágnes, illetve a kortárs költők közül Horváth Ödön, Kolumbán Jenő, Turza Sándor verseit olvassa szívesen. Legnagyobb vágya, hogy egyszer egy önálló kötete is megjelenhessen. Ha még nem olvastatok tőle, alkotásai fellelhetitek a Szókincstanya Gondolatszikrák című antológiájában/2016/, a Comitatus nyomtatott és digitális változatában/2016/ , továbbá a Tőled Kapott Szavakkal Dicsérlek /2015/ című anyák napi kötetben is szerepelt verse. Ezenkívül Juhász R. József rendhagyó Cumi- Cumi című kötetében is szerepel egy versével/2016/.
Egy különleges hangulatú versét hoztam el nektek:
Voltál-e
Voltál-e mélységeiben az űrnek,
vagy lent, mint a barlangász,
ki felderítetlen gödörbe merül,
mondd, voltál-e már így,
egyszál egyedül.
Nem volt Isten, se csillag,
csak a rémítő szorongás.
Sikítottál-e izzadtan,
mint senki más?
Tapasztaltad-é önnön erőd,
mikor talpra álltál,
most árthat-é emberfia,
miután megpróbáltattál?
Szabad vagy, teheted, mi tetszik,
jónak sem kell lenned,
de mert ember vagy, viszed másét,
a rád aggatott terhet.
A világhálón is megtalálhatjátok őt:
A kiemelt kép forrása