Egyik nap a boltban egy könyvet vittem a helyére és láttam, hogy két nagyobb között egy vékonyka van bepréselve. Úgy tűnt, kivették, megnézték és csak visszadugták valahová, nem is a betűrendjébe. Ahogy kihúztam láttam nem is magyar szerzőről van szó, mindenesetre a madaras borító elsőre megfogott.
Doris Kareva
Ahogy kinyitottam a könyvecskét, a leírásból megtudhattam, hogy egy észt költőnő kötetére bukkantam. Mindig is szerettem különböző kultúrák irodalmait felfedezni, így kaptam az alkalmon és a viszonylag kicsi forgalmat kihasználva leültem olvasgatni. Valami kedveset kerestem aznap, valami szép léleksimogatót, s ahogy olvasgattam a verseket, teljesen lenyűgöztek. S bár szomorkás hangvételű a legtöbb, csodás szóhasználattal, választékosan mégis egyszerűen fogalmazza meg gondolatait.
Doris Kareva
A szövegeken átsüt a finomság, a nőiesség és olykor a túlzott imádat. A hiányérzet, a szomorúság élesen átszúrt a sorokon. A természet leírását nagyon szépen szőtte össze az érzésekkel. Minden verscím alatt ott van észtül is a cím, néha vicces volt kimondani magamban őket. Volt valami különleges íze a verseknek. Már a cím is, “Tavaszban élek”, utalt erre. Kicsit olyan volt, mint egy magányos nő visszaemlékezései és egyben egy időszak lezárása vagy egyszerű továbblépés. Ajánlom figyelmetekbe ha egy kis különlegességre vágytok!
