“Te ajándékoztad nekem az őrült nevetést is…”- Milena Busquets: Ez is elmúlik

“Te ajándékoztad nekem az őrült nevetést is…”- Milena Busquets: Ez is elmúlik

Egy nagyon kedves barátomtól kaptam születésnapomra ezt a könyvet. Kinéztem már korábban. Körülményesebben választok könyvet jellemzően, elolvasom a tartalmát, belelapozok, olvasom az író stílusát, párszor végiglapozom, azonban ennél a könyvnél a tartalom felénél, tudtam, hogy nekem ez kell.

Sorolj fel 3 dolgot, amitől a legjobban félsz az életben és aminek a bekövetkezésétől rettegsz. Én felsorolom. Az első az édesanyám halála, a második az édesapám halála, a harmadik az, hogy megöregszem. Egyik ellen sem tudok semmit tenni és be is fog az összes következni. És ha bekövetkezik? Mi a garancia rá, hogy túléljük? Úgy értem persze, hogy túléljük, hiszen mindent túl kell élnünk, de milyen emberek leszünk utána? Fel lehet erre készülni egyáltalán és ki tudja mi az igazi gyógyír minderre?

Milena Busquets: Ez is elmúlik című könyve egy édesanyját eltemető, fájdalmaiban fulladozó, az élet hontalan partjára lökött, sós könnyeket öklendező Blancaról és az őt körülvevő családról, barátokról, elsuhanó és biztos lábakon álló emberekről szól. A teljes sötétség Blanca életére úgy zuhan rá édesanyja halálával, mint egy mázsás vizes cementes zsák. Egyik férfi karjából a másikba fut, két gyönyörű fia és barátnői minden igyekezete ellenére úgy érzi, kezdi elveszíteni az élet forgatagában a labirintusból kivezető Ariadné-fonalát. Úgy dönt, elutazik Cadaquésbe, édesanyja nyaralójába, természetesen Blancahoz illő felfordulással. Két fiával, két exférjével, barátaival, de nős szeretője is tiszteletét teszi a házban.

Milena- Ez is elmúlik book

A könnyed, ámbár mégis fájdalmas időszak amit ott tölt el ezekkel az emberekkel megváltoztatja. Formálja. A buja esték, a borozások, a titkos találkozások, a váratlan angyalok, akik belépnek az életébe segítenek vissza adni egy-egy darabot számára a földi halandóságból, akik segítenek, hogy kimondja, kiszakítsa azt a hatalmas gombócot a torkából, amit hosszas hetek óta nyel vissza, tuszkol borral és füves cigivel, hogy hiányzik. Hiányzik az anyám. Hogy fáj.

Blanca Cadaqués minden jóságát magába szívja, hiszen mindenhol édesanyját látja benne. A Cadaquésbe töltött hosszas napok alatt hagyja, hogy átjárja a penge, hagyja, hogy a húsáig hatoljon a fájdalom, a bánat, a magány, a meg nem értettség, a csoda, az élet és vele együtt az elmúlás is. A pillanat ami mindent megváltoztat számára, a kín, ami most mardossa a temető kapuja előtt, a szél, ami medúzaként táncra perdíti a hajkoronát a fején, a hólyag, ami a sok gyaloglástól a talpára nőtt és ez a kegyetlen űr, ez a tátongó gennyedző húsig vakart lüktető seb, ez fájdalom, ami nyomja össze a bordáit, az egész tüdejét, elmúlik. Ez is elmúlik.

Az idő múlásával Blanca fájdalmai enyhültek, rémálmok még gyötörték, de úgy érezte, kezd az élet apró cseppenként visszatérni belé. Minden apró jelét megtalálta magában és a fiaiban, amit tagadhatatlanul édesanyjától örököltek. Egy darabot mindannyian tovább vittek és talán ez a legszebb ajándék az elmúlásban.

Te ajándékoztad nekem az őrült nevetést is, az életörömöt, a teljes átlényegülést, a játékért való lelkesedést, azon dolgok megvetését, melyek érzésed szerint kissebbé és levegőtlenebbé tették a világunkat: a kicsinyességet, a hűtlenséget, az irigységet, a félelmet, az ostobaságot és mindenekfölött a kegyetlenséget. Az igazságérzetet. A lázadást. Az öröm mindent átragyogó tudatát azokban a pillanatokban, mikor a kezünkben tartjuk, mielőtt még újra tovaröppenne.

A könyvet édesanyámnak ajánlom. 

Szeretlek!

Kiemelt kép: http://www.elmundo.es/

Szerző:

Könyvfüggő. Ízhajhász. Sors hívő. Soha meg nem öregedő vidéki lány a főváros forgatagában.