Te boldog vagy? – most a jó nekem.

Te boldog vagy? – most a jó nekem.

Pontosan egy hónapja kaptam meg ezt a kérdést egy olyan embertől, aki pontosan egy hete tette be maga után a kiskaput, kilépve az életemből.
Egyikünk sem gondolta akkor, hogy ma cikket írok erről nektek.

Ezekben a hetekben választ kerestem.
Vettettem bele magam a társasági életbe és húzódtam vissza teljesen a vackomba, ahol csak én vagyok.
Ízlelgettem, próbáltam valahogy megfogni a kérdést. De az kicsúszott az ujjaim közül.

Létezik egyáltalán, hogy valaki tartósan boldog legyen?
Elég értetlenül állhatunk a kérdés felett, gondolván, a kérdezőnek elég sivár lehet az élete.
De belegondolva, annyi, de annyi minden elronthatja a kedvünk.
Postán elkeveredett csomagok, kilöttyent kávé, megégett almáspite…
….És a napunk máris kész katasztrófa.

Miközben kerestem, valami biztosra vágytam, egy “tuti receptre”. Olyanra, mint az instant kakaó.
Tejjel,cukorral bögrébe, aztán már mehet is melegedni.
Mondanom sem kell, hogy ilyen nincs.

Már rég ki is ment a fejemből a kérdés, mikor ma reggel egy beszélgetés alkalmával spontán megkérdezték tőlem, hogy számomra mi a boldogság.
Nem tudtam normális választ adni rá kapásból, ahogy a másikra se, vagy bármelyik olyan kérdésre, ami a boldogságommal vagy annak hiányával kapcsolatos.

“Boldoggá tesz, ha alkotok, ha érzek, ha tevékenyen töltöm az időt, a szabadság, a napsütés, a természet.
Ha oka van a küzdelmemnek”

Valami ehhez hasonló választ adtam, mindenféle erőlködés vagy tervezgetés nélkül. Egyszerűen hagytam átcsapni magamon a gondolataim.
A boldogság is ilyen dolog lehet.
Egyszerűen csak hagyni, hogy tegye minden a maga dolgát.
Hagyni, hogy elöntsön a szomorúság, ha letörik a kedvenc bögrénk füle, de nem bánkódni az idilli reggel tönkrement képe miatt, hanem vállunkra venni a napot, és úgy vinni tovább.
Engedni, hogy egy eltévedt napsugár mosolyt csókoljon az arcunkra, melyet majd lehet, összekócol egy hirtelen jött zápor, de ezek is hamar vágtatnak tovább.
Megtanulni az elcsépelt régi leckét: hálát adni azért, ami van, engedni, hogy tovatűnjön minden, ami volt, emlékekkel a zsebben hinni abban, ami lesz.

Persze lehet, sőt bizonyos mértékig kell is óvni a boldogságot, de nem vákuumba csomagolva, világtól elzárva. Építeni kell, meleg teát vinni neki zivatar után, nem leláncolni.

Hogy létezik-e tehát tartós boldogság?
Beszéljen erről a reggeli kérdésekre adott válaszom egy részlete.

11720137_872900559430659_119203271_n -1

 

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."