Tehetségük az önzetlenség

Tehetségük az önzetlenség

Bár a karácsonynak már vége van,  nincs olyan időszak az évben, amikor ne volna szükségünk csodákra, megható történetekre, melyek egy kicsit kirántanak bennünket a szürkeségből. Jó tudni, hogy mialatt mi a saját ünnepeinkre készülünk vannak, akik épp másokra gondolnak. Az ő boldogságukra, az ő ünnepükre. Itt a magazin oldalán számtalan alkalommal foglalkozunk tehetségekkel, de sokszor talán nem is az a legnagyobb érdem, ha a magunk javára fordíthatjuk a képességeinket, hanem éppen az, amikor ezeket mások érdekében mozgósíthatjuk. 

kép: pixabay

A jászberényi Lehel Vezér Gimnázium volt tanulói immáron négy éve segítenek az iskola rászoruló diákjain és családjaikon, mindezt önzetlen szeretettel, saját erejükből megvalósítva. Legyenek most ők a tehetséges példaképek, akik ösztönzőleg hatnak egy hideg, szürke napon, amikor a sok rossz hír után úgy érezzük, semmi jó sincs már ebben a világban. 

Ki volt a kezdeményezés ötletgazdája?

Mucsinyi Bianka: Pap Sándor volt a kezdeményező és ennek az egésznek a megalkotója. Egyszer a buszmegállóban beszélgettünk így hárman, amikor Sanyinak eszébe jutott, hogy mi lenne, ha segítenénk az iskolában tanuló diákoknak és családjaiknak, akiknek nagy szükségük lenne arra, hogy támogassák őket karácsony alkalmából. És ahogy ez így létrejött, utána engedélyt kértünk az igazgató úrtól és Kiss Enikő tanárnőtől, így ők is bekapcsolódtak a munkánkba.

 

Mikor került sor az első adományozásra?

M.B: Négy évvel ezelőtt volt az első ilyen karácsonyunk.

 

Honnan származik a keret, amiből végül az adományt megvásároljátok?

Pap Sándor: Ez mézeskalács árusításból jön össze. A mézeskalácsokat mi sütjük, és a gimnáziumban árusítjuk. Meg azt szoktuk mondani a tanároknak, hogy úgy segíthetnek még a mézeskalács megvásárlása mellett, hogy aki tud, hoz be tartós élelmiszert és ruhát, így azokat is elvisszük a családokhoz.

 

Hogyan kerül sor a családok kiválasztására?

P.S: Kiss Enikő tanárnőt kértük meg arra a feladatra, hogy írja össze, szerinte kik azok osztályszinten – az osztályfőnököket is megkérdezi -, akik rászorulnak az adományra. A családokkal természetesen egyeztetünk, hogy elfogadják-e a segítséget.

 

Balról jobbra: Mucsinyi Bianka, Pap Sándor, Milák Alexandra

Hogyan juttatjátok el a csomagot a családoknak?

Milák Alexandra: Nagy Sándor tanár úr segít nekünk kihordani őket. Eddig minden évben bepakolhattunk hozzá és hurcolt minket házról házra.

 

Már egyikőtök sem jár a Lehel Vezér Gimnáziumba. Hogyan tudjátok évről-évre kivitelezni ezt a kezdeményezést?

M.A: Egyre nehezebb, mióta nem vagyunk osztálytársak. Általában a közösségi média felületein egyeztetünk és többnyire pár hónappal előtte kezdjük meg a szervezkedést.

 

Milyen tapasztalatokat szereztetek, mióta ezt az adománygyűjtést szervezitek?

M.B: Nekem nagy boldogság, amikor visszük a családoknak a csomagokat, és tényleg olyan családoknak, ahol nagy szükség van rá. A gyerekek is nézegetik, hogy mit kaptak és ez lehet akár ruha, vagy csoki, bármi. Ez sokat jelent.

P.S: Én ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyi mindenem megvan. Voltak alkalmak, amikor nagyon meghatódtam, mert igazán kicsi apróságnak is nagyon örültek.

M.A : Én is hasonló helyzetben voltam, mint ezek az emberek és jó olyannak adni, akiről tudom, hogy tényleg megérdemli.

 

 

 

kiemelt kép: Kazsimér Nóra

Szerző:

Kazsimér Nóri
"Amikor életem végén Isten elé állok, remélem, hogy nem lesz semmiféle olyan kis tehetségem, amire azt mondhatná, hogy nem használtam ki." /Erma Bombeck/

Szólj hozzánk!