Tisztulás

Tisztulás

Kitárulkoztam az átnedvesedett törölközőmből, majd ismételten még szorosabbra csavartam vissza az oldalamra. A bőröm illata feltöltött, frissnek éreztem mindent magam körül, a méhecskéket, a virágszirmokat.

Tiszta voltam, de nem egészen.

Víz áztatta tenyeremmel letöröltem az összegyűlt párát a tükörről, s belenézve összeszorult a szívem. A szemeim teljes feketeségbe burkolóztak, a napi rutin ott pihent a nem éppen látható, de biztosan ott kirajzolódó karikáimban, de ami a legnagyobbat dobbantott a szívemen, az a törölköző szárazra törölt, mélybarna hajzuhatagom volt. Tetszett, de megnyugtatott a tudat, hogy megszárítva árnyalatokkal világosabb és szebb. Pont olyan, amilyennek szeretem. Magamat néztem, és tényleg magamat. Néztem a hajamat, a szemeimet, minden még ottmaradt sminkfoltot, a kiálló kulcscsontomat..

large

Minden én voltam, és semmi sem.

Minden én voltam, amit észrevettem, és semmi sem, amit láttam. Kézen fogtam magamat- “Gyere, kimegyünk az éjszakába!”-, majd karöltve léptünk ki a hűvösre, a tisztából a koszosba, a tágasból a szűkre. Újra visszavettem emberi szerep-köntösömet, és kényelem nélkül feküdtem le a holdtölte kiteljesedésekor.

Biztosan élek, megszárítva, tintával átitatva. Megírottan.

Szerző:

Károly Dorka
Ott vagyok valahol a népzene és rock között, egy zongora és egy mikrofon mögé bújtatva, verseskötetek és divatlapok alá temetve, fényképezőgéppel bohóckodva mindenhol, Marilyn Monroet és Audrey Hepburnt bálványozva, és vintage ruhákat aggatva magamra. Ja, és persze kell lennie valahol egy rúzsnak is. ;)

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás