Tíz év után sincs megállás- Interjú a Road zenekarral

Ahogy lejönnek a Nagyszínpados beállásból, máris a rendelkezésükre állnak, épp csak pár szendvics elfogyasztására marad idejük. Közvetlenségüket tanúsítva minket is megkínálnak minden földi jóval. A Road igencsak elfoglalt mostanában, rengeteg koncertjük van, de úgy érezem, ezt ők és a rajongók sem bánják. Az idén 10 éves zenekar hatalmas lendülettel veti bele magát a bulikba, és teljesen otthon érzi magát a színpadon, szinte hazajárnak. Egy laza, jó humorú társaságot ismerhetünk meg a banda tagjainak személyében, akik még a délutáni melegben megfáradt közönséget is fel tudják pörgetni. Az biztos, hogy valamit nagyon tudnak ezek fiúk!

A FEZEN fesztiváli fellépésük előtt fogadták a riportereket, így többek közt én is feltettem nekik néhány kérdést egy vidám hangulatú beszélgetés keretében!

Lendület Magazin: Honnan érkeztetek most? Milyen volt az eddigi fesztiválszezon? 

Máté: Itt aludtunk a szomszédban, Pákozdon, mert Székesfehérváron nem találtunk már szállást, úgyhogy nagyon bizakodóak vagyunk, hogy jó sokan lesznek már ma délután is. Kicsit ugyan korai az időpont.
Tegnap Csongrádon voltunk, a Körös-Toroki Napokon, hajnalra ott már egy bazi nagy zuhi kerekedett, úgyhogy ott a fesztivált le is offolták úgy éjfél után egy óra magasságában. Reméljük, hogy azért most kegyes lesz hozzánk az időjárás. Nagyon várjuk, szeretjük a fehérvári közönséget, meg kifejezetten a FEZEN fesztivált is. Évek óta visszajáró zenekar vagyunk, úgyhogy örülünk neki, hogy a szervezőség évek óta bizalmat szavaz a zenekarnak és visszajöhetünk ide. Mindig meglepően jó nagy és komoly technika fogad bennünket, és öröm emellett, a közönségnek meg nekünk is, hogy egy ilyen nagy kaliberű minőségű cuccon tudunk játszani, úgyhogy nagyon várjuk már a ma délutánt.

Lendület Magazin: Elég sűrűk a napjaitok mostanában, így fesztivál terén. Hogyan bírjátok a tempót?

Máté: Mindig van nálunk pálinka, hidegen, melegen. (nevet) Ez olyan dolog, hogy soha senki nem tartott a fejünkhöz fegyvert, hogy nektek ezt kell csinálni. Igazándiból mi vagyunk azok, akik ezt választottuk, ezt az utat magunknak, és hát az igazi öröm számunkra, az, hogy minél többet lehetünk úton, minél többet lehetünk színpadon. Azt sajnáljuk csak, hogy kicsi az ország, tehát sajnos nem lehet az, hogy mint a nyugati nagy zenekarok, akik elindulnak egy 30 napos turnéra és 28 napot játszanak belőle, tehát így egészségesen beosztani, de ’hálistennek megvan a jó balansz, a család, a hétköznapok meg a koncertezős időszakban. Úgyhogy valóban lehet úgy nézni, hogy sok, de mindig tudnánk csinálni.

Lendület Magazin: Ez motivál bennetek, hogy koncertről koncertre jártok?

Máté: Tehát hogy nem fásulunk bele, az a kérdés? Nem, mert tulajdonképpen, minden egyes fesztivál, minden egyes helyszín, minden egyes év mindig tartogat újat, meg mást a számunkra, és éppen ezért van az, hogy nem érezzük, hogy ebbe belefásulnánk, kicsikét megunnánk. Tulajdonképpen mindig minden egyes helyszín, minden egyes év, színpad, koncert, közönség mindig más és más, ’hálistennek ez is elég sok erőt ad nekünk.

Lendület Magazin: Lesz most a közönségnek valami meglepi, amiről ők nem tudnak, de ti régen tudjátok, hogy a színpadon valamit trükköztök? 

Máté: Megbeszéltük, hogy ma jól játszunk, az lesz a meglepetés. (nevet) Tíz évesek vagyunk idén, és a tíz év jeligére szerintem itt, a fehérvári közönség, hogy ne tikkadjon ki, nincs olyan sok pálinkánk, azt láttátok itt a hűtőben, de mindenképp tíz kis feles pálinkát azt leküldetünk majd az egyik dal alatt, majd meglátjuk, meglepetés lesz. Leküldetünk majd tíz felest, hogy koccintsanak velünk egyet virtuálisan a közönség soraiból, tíz szerencsés, akit majd jól fejbe vág a mi pálinkánk, nyilván tizennyolc pluszosokról van szó. Illetve vannak a kedves kis barátaink, A Dorothy zenekar, akik előttünk fellépnek és született egy közös dal annak idején, amikor a lemezt készítették, és azt beszéltük a fesztivál szerevezőivel, hogy ők szeretnék, hogyha ez a  dal ma mindenképp elhangozna itt a FEZEN fesztiválon. Úgyhogy lesz egy ilyen közös produkció a Dorothyékkal. amiben majd én fogok velük együtt énekelni.

Lendület Magazin: Valami projektet terveztek, ha véget ér a koncertezős szezon?

Máté: Szeretnénk a pálinkafőzést kifejleszteni a tökélyére, vagy hogy kell ezt mondani, tökélyre fejleszteni.. (nevet). Vagy olyan projektre gondolsz, hogy zenei? Van egy, amiről még nem beszélhetünk, illetve kettő is. Az egyik az majd szeptember magasságában, szerintem viszonylagosan nagy durranás lesz, csak azt kérték a „további magyar hangok”, hogy ne beszéljen erről még senki semmit egyelőre. Viszonylag így nehéz erről mesélni bármit is, de ilyet tudomásom szerint nem csinált még senki Magyarországon. Illetve a másik az szintén így nyár végére datálható sztori, arról meg még azért nem lehet beszélni, mert még nem állt össze a végleges kép. Szóval vannak ötleteink, vannak projektjeink. de nyilván a fő csapás vonal, az a Road zenekar marad.

Lendület Magazin: Az is kicsit egyedülálló dolog, hogy kicsit kezditek átvenni a Tankcsapda szerepét, nem így látjátok? A közönség az bőven akkora, mint a Tankcsapdánál, meg most ők idén nincsenek itt FEZEN-en, cserébe ti már sokadik alkalommal itt vagytok.

Máté: Hát fura ez a dolog, szerintem nem úgy éljük meg, mi négyen a Road zenekar, hogy ez bármiféle verseny, vagy erőfitogtatás lenne. Egész egyszerűen jó, az a legjobb, hogy a közönség is veszi, egyre többen vannak, azt mi is látjuk, de soha nem mértük olyan mércével, hogy most ki a nagyobb, ki az erősebb, nem erről szól. Tehát tök jó, hogy van közönsége a sztorinak, hogy kíváncsiak ránk az emberek, akár a közösségi oldalakon, akár a koncerteken, veszik a lemezt, ez mind tök jó, és az a jó, hogy mindenkinek van közönsége, mindenki tud játszani, és koncertje is van, így a legjobb.

Lendület Magazin: Ha jól emlékszem télen mondtad a Barba Negrában, hogy dupla koncertek lesznek ebben a szezonban. Ezek hogyan alakultak?

Máté: Dupla koncertek, azok a tavaszi turnéra irányultak, tehát tíz koncert a tíz év jegyében, ami dupla volt.  Akusztikus műsort adtunk elő, és a Barba Negrában készült egy felvétel, kép és hangfelvétel erről, ezzel kapcsolatban további terveink vannak. Amit még meg lehet említeni talán, hogy az ősz folyamán szeretnénk egy könyvet megjelentetni a Road zenekarról, az elmúlt tíz évet, vagy talán még többet felölelő történet halmazról van szó, amiben megszólalnak családtagok, régi barátok, régi zenésztársak, illetve a mai zenei kortársak. Lukács, Kalapács, Halász, Feró…nagyon sokan, köztük mi is, a roadjaink, a technikusok, akikkel együtt dolgozunk. haverok, barátok. Ez egy ilyen nagy lezárása lenne az idei évnek, hiszen idén vagyunk tíz évesek. Ezzel a könyvvel zárnánk egy korszakot, illetve nyitnánk egy újat!

Köszönjük a Road zenekarnak a kedves fogadtatást, az interjút és a pálinkát!:)

A koncertről készült képeinket tmegtekinthetitek a tumblr oldalunkon!