Tökéletlen üveggolyó

Tökéletlen üveggolyó

Egy üveggolyó vagyok. A 90-es évek elején készítettek. Anyagom áttetsző üveg, formám tökéletes gömb, súlyom alig néhány gramm. A megtévesztés kedvéért a színtiszta üveget tarka csillámmal bolondították meg, hogy olykor bohókás, máskor gyönyörű, és ha kell, akkor elegáns legyek. Majdhogynem tökéletes.

De ez mind csak a látszat. A fény téveszt meg másokat. Nem gyönyörű, nem elegáns és nem is bohókás. Fény és árnyék játéka csupán, semmi más.

Fényesen csillogó üveggolyó. Olyan, mintha mindig boldog lenne. Olyan, akit soha semmi rossz nem érhet. Gurul, amerre viszi az élet, csillámpor a nevetése. Ha meglátják az emberek, boldogok lesznek. Csak azt látják, hogy állandó az öröm, töretlen a boldogság. Szeretnének üveggolyóvá változni, hogy átélhessék a csodát.

Olykor tényleg boldog az üveggolyók élete. Néha gondtalanul haladnak a pályájukon, de mások, akik nem üveggolyók, nem látják azokat a pillanatokat, amikor nem is csillognak olyan fényesen. Amikor csúnyák, és nem figyelnek magukra. Amikor a tarka csillám millió részecskére esik – ilyenkor nem fokozódik a fényük, mert bizony összetörték a szívüket.

Nem mindig boldog az üveggolyók élete. Néha úgy érzik, elveszítik igazi önmagukat. Egy sötét lyuk az otthonuk, ahol a részecskék már nem verhetik vissza a fényt. Beszürkülnek. Pályájuk a fájdalom. Folyton letérnek az útról.

kép: http://6iee.com/

kép: http://6iee.com/

De ez is csak egy érzés.
Én egy üveggolyó vagyok, az érzéseim változnak, ahogy a tieid is – pedig nem vagy üveggolyó. Fáj a szívünk, megbánjuk a döntéseinket, néha beszürkülünk és félünk. Én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy egy üveggolyó vagyok, aki tökéletesnek tűnik. És eszembe jut az is, hogy ez csak a látszat – csupán fény és árnyék játéka.

Ott van minden érzés bennem, ami benned is. Néha fáj, olykor csalódok, aztán jön egy újabb hullám és elrepít a boldogság felé. Ezt csak azért mondom el neked, hogy tudd, az üveggolyók élete sem tökéletes. Nekik is ugyanúgy fáj, ők sem kivételek, nem mások. Olyanok, mint te, vagy bárki más.
Egyformák vagyunk, mégis teljesen mások. Más a formánk, az anyagunk, a súlyunk, és a színünk is. A te érzéseidet talán a hideg és meleg befolyásolja, az övét a föld és a levegő, az enyémet pedig a fény. Mások vagyunk, de valahogy mégis egyformák. Mielőtt arra vágynál, hogy üveggolyó legyél, gondolj erre – hiszen az üveggolyók élete sem tökéletes.

Én egy üveggolyó vagyok, akit a 90-es évek elején készítettek. Anyagom áttetsző üveg, formám tökéletes gömb, súlyom alig néhány gramm. Szeretek üveggolyó lenni, de néha másra vágyom. Valamire, ami nem a látszat, és nem csupán fény és árnyék játéka. De összességében nem panaszkodhatok, hiszen az üveggolyók élete jó. Hiába lennék más, ha üveggömbként nem találom meg önmagam, akkor másként sem tudnám. Sosem leszek tökéletes, és soha nem lesz olyan, hogy ne gondolnék arra – mi lett volna, ha. De értékelem azt, amim van, és megpróbálom megtalálni a boldogságot az üveggolyók világában. 

Remélem érted miért mondtam ezt el neked. Fontos, hogy tudd, bárhova is születtél, ott kell megtalálnod igazi önmagad. Vágyhatsz másra, ámíthatod a tökéletességet, de ne felejtsd el, hogy minden, mindig a maga módján tökéletes és tökéletlen is egyben. Lásd meg a szépet, abban, amid épp van, és jusson eszedbe, hogy az üveggolyók élete sem tökéletes. 

A játékhoz tartozó további írásokat itt olvashatsz!

Kiemelt kép: www.afoto.eu
Az írást a Kedves John című film ihlette. 

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!